Bojtor Iván : NE HAGYD ABBA A SZÁMOLÁST!

 

Háromszáztíz, háromszáztizenegy, háromszáztizenkettő… Milyen sötét van. Mi ez a mocorgás? Van itt valaki? Hát te meg ki vagy? Márt azt hittem, hogy én vagyok. Érted? Érted ugye? Nem? Dehogynem, tudod a kísérlet. Nem tudsz semmiféle kísérletről? Csak bemásztál ide aludni, és nem mertél kimenni? Hát ez marha jó. Na mindegy. Ha számolsz, amíg beszélek, akkor elmondom azt, amit erről tudok. Ne kérdezd, miért kell számolni! Számolj! Számolj, mondjuk háromszázhatvantól! Számolj már! Na végre. Szóval, tudod te, ki az a Schrödinger? Nem tudod? Persze miért is tudnád? Ne hagyd abba a számolást! Miért kell számolni? Nem kell, de te csak számolj, mindjárt azt is elmondom, hogy miért. Számolj már az istenit! Szóval, Schrödinger, Erwin Schrödinger egy fizikus volt, osztrák, a hullámelmélettel foglalkozott. Az mi? Honnan pottyantál ide, a fáról a majmok közül? Nem hallottál ilyesmiről? Na mindegy. Szóval az anyaghullámok döntenek el mindent az anyagban. Ezeket próbálta leírni Schrödinger, egyenletekkel. Megvallom ezeket én se értem. Ő azt mondta: csináljunk, egy kísérletet. Fogjunk egy macskát, dugjuk bele egy tartályba, olyanba, amihez egy másik tartály is kapcsolódik, amiben kéksav van. Nem kénsav. Kéksav, hidrogéncianid. Méreg! A két tartály között legyen egy szelep, amit egy GM-cső vezérel. A GM-cső az a Geiger-Müller számláló, sugárzásmérő. Az! Az! Amelyik kattog, ha áthalad rajta egy részecske. A kísérlethez kell még egy óra és valami radioaktív anyag. A GM-csövet odatesszük a radioaktív anyag mellé. Ha az anyag kibocsát egy részecskét, akkor a cső érzékeli, kinyitja a szelepet, a gáz beáramlik a tartályba és a macskának vége. Persze nem biztos, hogy elpusztul, mert a kísérlet csak egy óráig tart. Ha addig nem lép ki részecske, akkor megmenekül. Ezt a macskát hívják Schrödinger macskájának. Nem.  Nem csinálták meg ezt a kísérletet. Micsoda? Az állatvédők tiltakoztak-e? Ez nem valóságos kísérlet lett volna, csak olyan gondolatkísérlet.

Az egyik tudós azt mondta, hogy a macska jövője már a világ kezdetekor, az ősrobbanáskor, eldőlt, egy másik, pedig azt állította, hogy a kísérletet végző személy hangulata eldönti a macska sorsát, ha jókedve van, akkor életben marad, ha rossz hangulata van, elpusztul. Valamelyik nagyokos szerint, abban az órában nincs is ott a macska, nem is létezik az alatt az idő alatt, csak abban a pillanatban jelenik meg, amikor az egy óra le tellett, ha a szelep kinyílott, akkor egy döglött, ha nem nyílott ki, akkor egy élő.

Ne hagy abba a számolás! Folytasd tovább! Kérlek!

Egyesek szerint, két macska van egyszerre, és mire vége van a kísérletnek az egyik, eltűnik és a másik, ott marad, vagy élve, vagy holtan.

Hogy mi az igazság? Azt senki sem tudja. Persze azért kilehetne deríteni. Volt a Shrödingernek egy barátja: Wigner Jenő. Persze, hogy magyar volt. Ő azt ajánlotta, hogy küldjenek egy embert a kamrába, az majd beszámol arról, hogy mi történik abban az egy órában. Persze, csak akkor, ha életben marad. Hogy kérdezhetsz ilyet? Hogy merték volna ezt megtenni? Hol tartasz a számolásban?

Na, szóval, akit bezártak volna a kamrába, elnevezték Wigner barátjának. És? Mi és? Ezzel vége az egésznek.

Hol tartasz a számolásban? Ne kérdezd folyton, hogy miért kell számolni! Megmondjam? Jó. Azért kell számolni, hogy tudjam, mennyi ideje vagyok itt. Ezerkétszáz? Akkor legalább még negyven perc van. Engem, hogy hívnak? Nem mindegy az neked? Jó, ha neked ez fontos, megmondom.

Azt hiszem, most úgy hívnak, hogy a Wigner barátja.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.04. @ 10:31 :: Bojtor Iván
Szerző Bojtor Iván 75 Írás
„A fantasztikum itt van. Úgy is nevezik, hogy élet.”