Sírjatok aranykürtök, Hektort sirassátok,
kocsihajtó bátyámat kísérje a zengés,
törött pajzsán jajgassatok trójai lányok,
s red?zzétek reá az emlékezés leplét.
Ã??sszel érni fog a búza s a véres harcok
tán sok évnyi reménységet tartogatnak még,
bölcs Szeléné holnap is el?zi az alkonyt,
de Hektor szemén örökre bolyong majd az éj!
Bátyám! Irigyelték a fenséges istenek
harci dics?séged, városod, s jó asszonyod,
féltek T?led vagy inkább túlzottan szerettek,
s most fent vigyáznak rád a magas Olimposzon?
Húgunk bukást jósol, láthatta halálodat
s tested s?r? lángnyelvek vörös erdejében?
Trója nélküled pusztul, s a görög hajókat
sem ?zzük el szemben istenek erejével!
Kérlelhetetlen a Moirák végs? kegye,
kik fonják s vágják az élet rövid fonalát,
magam gyönge voltam, el kellett volna vesznem,
hogy ne hordjon anyánk gyászi-leplet soha már.
Sírjatok törött dárdák, Hektort sirassátok,
mert életét sosem boríthatja felejtés,
utolért a sors vén keze, erószi átok:
szerelemért cserébe vesztettem h?s-testvért…
Kovács Henrietta : Hektor siratása 2. /Paris/
Hasonló írások
Ágyfeletti gyorsvasút
Elolvasta:
51
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }visszafordul nincs fordítókorong csak újrakezdés
biztosító berendezés nélküli metró-alagútban
rohan a vágyvonat és sárgás utasai bárhol
kiszállnak miközben hintázik a mozgólépcs?
a szerelem korlát mely el?reszalad és szájadzik
ringató tompor a forgózsámoly a végállomáson
visszafordul nincs fordítókorong csak újrakezdés
behatolok immár jegy és következmény nélkül
ma már pontosan ugyanannyi vagy kevesebb
aki elhagyja a születés-halál egyensúlytalan kéj
már eljutok a méhszáj átszállóig s nem lyukasztok
dátumot a folyamatosságba elég az irodalom
megírom neked milyen a szerelem s te nem olvasod
lehet hogy ma nem utazom és a sínek magányosak
az alagútban ez alapútvonal házasok közt
Zsiráfszerelem
Elolvasta:
58
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Kovács Beatrix rajzára
Zsiráfunknak szerencsére,
nyaka nyúlik messzeségbe,
emiatt mindent meglát,
az ő neve: Zsolt zsiráf.
Apró füle folyton fülel,
palánk sarkán mindig figyel,
szája széle mosolyog,
pöttyös farka imbolyog.
„Zsiráf Panna kedves nekem.”
Ezt gondolja most csendesen.
Nézi, nézi így hát lágyan,
csak őt látja minden lányban.
Panna szendén igent üzen,
Zsolt szikrázó szeme tüzel,
zsiráflányunk elrobog,
míg udvarlója toporog.
Sajnos ma is hoppon maradt,
végleg elromlott ez a nap,
hölgye szíve másra vár,
a kapu sincs nyitva már.
Búsan billeg apró szarva,
ez a kérdés fúrja, marja:
Barátság vagy szerelem?
Panna sóhajt: – Egyik sem.
Az üveghegyen túl
Elolvasta:
54
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }
Arcod szépen metszett élét
néztem hajnalig,
az álom elkerült,
de megtalált a reggel,
mely most is korábban érkezett.
Mint mindig, amikor nálam jársz.
Moccanni sem merek,
éberen őrizve álmodat,
tébolyultan szuszakolnám
vissza a lepergett homokszemeket,
ám az idő konok,
nem enged.
Nem enged könyörgésnek,
sem szitoknak,
újgazdag módjára tékozol órákat, perceket.
A másodpercek agyamban dobolnak,
makacs düh tombol bennem,
de elnyomom késztetésemet.
hogy szétverjem e vacak világot
Jó volna hamubansült pogácsával teli,
rojtos tarisznyával vándorútra menni.
E földi létből csak téged vinnélek
kéz a kézben, át az Üveghegyen túlra,
hol már a madár sem jár,
az idő meg pláne.
Ott hatalma és lába nincs neki
és semmi más nem lenne ott,
csak csilingelő, hűs csermely,
trillázó kabócák,
zamatos gyümölcsöket
meg ízletes kolbászokat termő fák,
fügefalevelek a legújabb divat szerint
és forrón izzó szerelem.
Esetleg versek,
igen versek is.