Fövényi Sándor : Költők, keserű kurvák

Mit megértem én már, uramisten mit megértem!
Még jó, hogy az eget rám nem szakasztod.
A kocsmaasztalon heverve meséltem,
szóval tartva néhány bamba parasztot.

 

S nem zavart szemükben a félhomály,
egy ócska lámpa némi fényt köpködött.
Nekem úgy t?nt mint valami fekete madár,
szárnyával széthasítva a kavargó füstködöt.

 

A cigányok húzták, szakadt minden húr,
nemsokára ingemért cincog a vonó.
Pár törött m?köröm a hajamba túrt,
nevetve csókot adott Sára, a h?tlen lotyó.

 

Oly bájosan suttogta, legyél az éjszakám,
és igérte, édes gyönyört szerez.
S magunkra húztuk a magány paplanát,
mert költ?k és keser? kurvák ideje ez.

 

Szája mohó, bár íze kissé savanykás,
ám hangja csilingelt akár az üres pohár.
Szerettük egymást, két ellobbant szalmaszál,
de hamvaink felitta a hajnali napsugár.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....