Pongrácz Ágnes : Egy igaz emberhez

Ez még Hozzád szól. Talán kár lenne kidobni. Hát sok szeretettel és BARÁÃ???TSÁÃ???GGAL küldöm Neked.

Tudod, ki vagy? Elmondhatom?
Te vagy a fényl? csillagom,
kökénybokron fehér szirom,
angyal száján sudár mosoly.

Te vagy a tengelic reggeli éneke,
kicsi gyereknek szóló kora esti mese,
medve-szuszogás vagy minden decemberben,
kandúr-kurrogás a tavasznak üzenve.

Te vagy nekem az a sárga lepke,
mi elszállt ma, s hullámzott a röpte
a kerítés el?tt, s ahogy néztem
szelídebben, te jártál fejemben.

Nyugalom vagy. Beléd merítkezek.
Er? vagy te, s az én er?m leszel,
Szerelem vagy, mosolygó áhítat.
Titkot mondasz, és a titok te vagy.

Te vagy az én varázs-álmom,
puha fészkem bársony ágon.
Ha éltem, és volt halálom,
ha utamat nem találom,
de az ablakom kitárom,
a csendet magamba zárom,
beszippantom a világot:
s ez mind te vagy,
te, bizony, te,
igaz ember

 

2008. április 30-án (reggel:)

Legutóbb szerkesztette - Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,