Istenn?, ki szavaddal az áradatot lecsitítod,
poklokra ablak magad is, poklokra vetsz zabolát,
szél jár-kel a templomromokon, szítva szelíd izzásra a szentélyt,
t?z kapuja – fegyelemtört, megtörhetetlen er?,
láng csap fel szakadékos mélyr?l, az édes, a rettenetes,
t?z kapuja – tavaszok tiltott gyökere, mindhalálunk,
darabokra szaggatottak, zúzatva büszkeség romjaivá,
t?z kapuja, szerelemnek hazudott kezdete minden mélynek –
üdvre öl?, szabaddá elemészt?, eredetlen ?r,
kaputlan öl, telt nemlét, a Legszebb fagyott iszonya,
hamvaszthatatlan irtva a t?zb?leredteket hamuvá,
forgószélseperte koponyák nektárját teljig ürítve,
kiszaggatott szavakkal, szélbeszórt ágak, nyögjük a mondhatatlant –
Istenn?, érted e szótlan imánk.
2008. május
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Babják Krisztián
