Kommentár Hölderlin egy kései verséhez (Mnémoszüné, harmadik változat, részlet)

felhasználva Pilinszky, Picander, Buddha, Sankara, Nádas Péter, egy zen- (csan-) szerzetes, Novalis, a Biblia és német evangélikus korálok szövegeit vagy szavait

Megérett a gyümölcs, t?zbe merülve, f?ve,

 

//héjafosztva, p?rén, lángban, vérben, átkozott//

 

megkóstolták e földön, s az a törvény,
hogy minden befelé nyomuljon, kígyószer?en,

 

//iszonyu terhe az én vérem, kígyóvá válva,
asszony, asszony, méhed spiráljában, a kebleden szoptatott//

 

próféta módján, álmot látva
az égi dombokon. És sokat
kell elbírnunk, miként
vállunkon a hajótörés
terhét. De gonoszak
az ösvények. És ez méltánytalan.

 

//Befiehl du deine Wege –
a keresztgerenda, a tet? f?gerendája, az ént?l lucskos,
a Kálí szájában porrá ?rölt –
Anya, Anya, karjaidban megfeszítve,
útjaidon a por, a koponyák mennye, a híves Patak

(bel?le igyál útközben, azért emeld föl a fejed),
zúzd szét, vedd rám, add magadra, zúzz szét, emlékezz –
Erkenne mich, mein Hüter,
gonosz, gonosz, gonosz, malaszttal teljes, áldott méz//

 

Mint paripák vonulnak a fogoly
elemek és a föld
?si törvényei. S mindörökké
a határtalanba tart a vágy. De túl sokat…

 

// – mindenütt, mindent áthatón, minden érzékszerv mögött én vagyok,
rezdületlen egyensúlyban örökké, nincs számomra sem törvény, sem megszabadulás,
nem vagyok sem az élvez?, sem az élvezet, sem az élvezet tárgya,
magam vagyok a megtestesült tiszta tudat és határtalan boldogság,
Siva vagyok, Siva vagyok –
elemésztett elemészt?, érzed a tüzet, ismered a tüzet, nincs irgalom –
mint átfordulás a halál végtelenjébe, a Hazatérés,
eltüzelt bárány húsa, ha találkozol vele, öld meg – ha találkozol Buddhával, öld meg,
sok, túl kés?, sok volt, túl kés? már//

 

…túl sokat
kell elbírnunk. S szükséges a h?ség.

 

//Ich will hier bei dir stehen –
mindörökké, (hazugság), mindörökké, ne legyen úgy, (hazugság), legyen –
von dir will ich nicht gehen –
a te akaratod, (hazugság), a te akaratod, legyen, (hazugság), legyen meg –
túl, túl, túl, jaj, túl//

 

Mégsem kívánunk el?re-hátra
tekinteni. Csak ringatózni, mint
a tenger ingó csónakán.

 

//Wie soll ich dich empfangen –
Ím, csodálatos ragyogásban
áll el?ttünk a Kedvesünk… –
und wie begegn’ ich dir? –
Foszd le, foszd le róla, szent, szent, szent,
aki volt, van s eljövend?, a tiszta, a tiszta ?r, hullámzás, Óceán, örök…//

 

2008. május

Szerző Babják Krisztián 30 írás
Bátonyterenyén élek, az ELTÉ-n vagyok filozófia szakos, bár kissé túlkorosként (31 év); ez mindenesetre a biológiai korom, a valódi legalább 10 évvel fiatalabb, ha egyáltalán értelmes a korra vonatkozó kérdés :)

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet