Seres László : Búcsú a nyártól

Összetört fényben

görbül rám az alkony

kötényaljnyi csenddel

érkezel meg

hogy avarillatod

betakarjon

még ölelsz

és megfojt lélegzeted

 

Hűvösödnek az esték

a vágy forrong

körmével tép a szél

csillagutat

elnyúlt testünk lágy lankáin

szétomlón

mikor a mennybolt holtan

ránk zuhan

 

Beléd kapaszkodunk

mint fénybe az árny

rozsdává lett

zizegő levelek

szilaj táltostüzek

hamvadt bársonyán

szerelemmé kövül

a múlt veled

 

Szorítunk magunkhoz

ernyedő ujjal

színesítsd még

lombhullató napunk

karjaid között

boldog-szomorúan

mikor egy-egy könnycseppet

hullatunk

 

Húrok között

a tört vonóknak fájón

megcsalt szerető

búsul így magán

várja kedvesét

hogy visszajárjon

s ajtót nyit neki

minden éjszakán

 

Most emlékszik

mikor már…nincs

hogy szép volt

meghódított

megcsalt

vétkezett

átsuhant csak

csillagokon az égbolt

úgy ment el tőlünk

ahogy érkezett

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.