Szilágyi Hajni - Lumen : …CsendÉlet

 

 

Előtted a nappal, mögötted az

éjszaka hallgat. Körülötted  árvaságom

virraszt. Szótlanságodhoz fonódik

két karom. Közelebb húzódom,

az érzéshez, a szádhoz…

Érinthetetlen holnapokban kereslek,

de a távolban csak lopott csöndek

figyelnek, hol a földre hajló fák

lombjaira rongyos világok hajnalodnak.

 

Eggyé válik a Nap a Holddal, üres

órák kattognak a reggeli tornyokon.

Zajong a nyár felettünk.

csak bennünk  fáj, sziszeg a csend…

Fáradt álmok simogatják vetetlen ágyunk,

az ébredő fényekben önmagunkat látjuk,

a jelent, a jövőt…

ahogy a konok idő arcunkra

rajzolja a pillanatok vonulását.

 

Gyönge ághegyen, a kavargó szélben

mezítelen fények sírnak, ott hol

szárnyainkat hagytuk, hisz csak

zuhanni tanultunk meg. Rám hajolsz,

ahogy a hajnali fák az ébredő földre,

a sötétség a fény ölébe menekül …

 

Szemedben bomló hajnalaimat látom.

Kócos nappalokat, csupasz esteket.

De hiába a repülni vágyó madárraj,

a halovány napra bújás, a végtelent,

mi ég és föld között húzódik, már

nem felejthetjük el. Számra súgod

a nyarat, ruhájából bújik ki a közel

és a távol. Belőled lélegzem,

árva Szerelem…

 

Arcunkra drámák íródnak Hajtók

voltunk, most vadak. Ma ölünk, élünk.

Holnap halunk. Árnyékai lettünk

a tegnapoknak. Tőmondatokba véssük

életünk, versek közt bolyongunk,

de nem vagyunk egyedül, ebben

a megrajzolt, szomorú hangú nyárban,

a ruhátlan Szerelem köztünk hallgat…

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"