Lantos Tímea : Napfény csíkok

 

Harmadnapja

kísérget a magány…

S csak Isten a tanúja,

igyekszem úgy tenni,

mintha nem is hiányoznál.

Pedig azt sem tudom,

az vagy-e, ki

törékeny percet teremtve

álmában átölelt,

hogy megtévesszen,

és azt érezzem,

ez a pillanat megfeszül

és itt ragad,

örökre lebegve

a lehúzott redőny

rései között bekúszó,

napfény csíkok alatt.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 78 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!