Csillag Tamás : Naspolya

Hull egy öngyilkos vadgesztenyelevél,

nem bontogat n?i blúzokat a szél.

Hideg az ég, mint a víz- vasvödröké.

Szögesdrót n?tt felhorzsolt szívem köré.

 

Lobogó gyászszalag, fekete masni,

nagy bánat az, hogy meg akarlak kapni.

Nem szerelem ez – szakítatlan szíjak,

nincs olyan tavasz, ami megvakíthat.

 

Acélpántok – a t?n?désem szorít,

járom lakásom lakatlan tájait.

Felébredni innen, félek –nincs hova,

nincs már nektárom, csak fanyar naspolya.

 

Fiatalságom lombjait letörték,

nincs csillag se, csak kih?lt villanykörték,

s retinafoltok- a tudat, hogy égett.

Önmagamtól senki-senki se véd meg .

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.