Vers

Pincenapló

  Nyolcvankett?ben vette Apám kétszáz darab téglaszín? százasért, s ámulva néztem, ahogy a fonnyadt öregasszony pénzt olvas a csikós-t?zhely zsíros korongján. (Kés?bb tócsit sütött nekem ugyanott.) Férfiszakasznak hívtuk és takaróként húztuk magunkra az otthontól távoli, füstös, penészes hangulatot. A régi [… Tovább]

Vers

Hívott a Loreley…

Hívott a Loreley édes hangon,dalában a tavasz sejtése zengetts hajába bomlott a r?tarany alkony. Kopár, szürke sziklán ült, lába mellettúgy t?nt, fehér, törött árbócvitorláts tatrúdat f?zött habjába a tenger. Hallom csónakommal, e csalfa áloménekében bús igézet rejtve várs régi honom [… Tovább]

Vers

Végállomás

Fekete busz robog keresztül az éjszakán.A város kihalt, a környéken, ahol áthalad,a közvilágítás is csak szórványokban ég.Utolsó járat, a fedélzeten meggyötört,zsákutcákat megjárt, elarctalanadó arcok, zsebükben korábbi énjeik t?zmarta fényképei.Elvarázsolt csíkok mentén haladnak a kerekek,a hold fénye csillog a fehér festékvonalakon,az [… Tovább]

Vers

Kötéltánc

Szobám börtönének sz?k terében fekszem, tétlen.     Szobám börtönének sz?k terében fekszem, tétlen. A festett falakat bámulom, s a tudattalanba ágyazom magam – ébren álmodom, gondolattalan.   Elmémnek hazudom, hogy a nyugalmat akarom, de messzire szám?zve, csak a gondokat [… Tovább]

Vers

Négy évszak

Forró szél    I. rész   I. szell?   Cseresznye   Látom, tavaszod új hajtása fakad, Rügyed, s bimbód pattan csodára; S míg Ápril' hava b?szen halad, Öltöd új ruhád, virág pompába.   Kelleted kéjesen, ártatlan szirmod Bibéd porozni, s [… Tovább]

Vers

Négy évszak

Parazsak  I. rész   I. parázs   Ã??szi szántás   Szántás sebzi halottra a mez?t, Ekevas hasít, s nyilall, ordít a táj; Pusztaság, hant-hantra, egymásra d?l, Már term? oly rég volt, dudva, muhart vált!   S körötte erd? szélen, míg [… Tovább]

Vers

Négy évszak

Jégvirágok  I. rész   I. jégvirág   Titkon vágyom   Az éj leple alatt kristálycip?jében, Jeges-szél-hintóján érkezett, S míg varázspálca-ütésére dermeszt mindent; ?az, ?, …ki hoz álmot, az Észak-tündére!   Ajka suttog, zúzmara-szót lehel, Hintója, hatlovas szán, hat fehér mén; [… Tovább]

Vers

Advent I-IV.

  Sár van, nem kopog, Nem fedi hó, nem ropog, Csak es? mossa Az els? vasárnapot – Megtisztulásra vágyva.   A kanyar mögött Végtelenbe viv? út Sok kis göröngyöt Rejt – és egy illúziót; Csak van valami valós.   Éjfekete [… Tovább]

Vers

Visszatérés (vallomás prózaversben)

Az élet során számtalanszor eljövünk valahonnan, vagy valakit?l, mert jobbat remélünk magunknak. Aztán ha kiderül a lépés téves volta, sokan próbálják korrigálni a hibát. Aztán megtapasztalják, hogy eljönni sokkal könnyebb, mint visszamenniââ?¬Â¦   Kitér? utak, kerül?k után, megjöttem félszegen, félve, [… Tovább]

Vers

Senki ne lássa

Tegnap, míg írtam, tested vonalátfestette reggel égre egy lenge ág.De most éjszaka van, s hallgatok,túl nagy itt a csend, a botló nappalokdobbanásain kívül semmi nesz,e versem hiányodnak zsoltára lesz.Kezemben ágyad mindig megvetve,és vonaglasz a papírhoz szegezve.Áldozatként? Papn?ként? Nem tudom.És feszülsz [… Tovább]

Vers

Milyen lehet…

egy fullasztó nyári délután ihlette anno…   pici pontként egyedül a vízen hirtelen viharban horgonyként alámerülni   önérzet-szemérem vesztett mindegy-minden sokjegy? számként kilógó bordákkal zuhany virágából éltet? vízre hiába várni   vesztett harc után kikötött tagokkal (út menti látványosság) földhöz [… Tovább]

Vers

SIKOLY

…és félelem járta átt a lelkemet az autóban, mikor az úton peregtem… … tedd fel légyszives ezt, hogy : SOHA – SENKI neérezze ezt…       FÉLELMETES SEBESSÉG VAKÍTÓ FÉNYEK ÁTLÁTHATATLAN ÚTSZAKASZ NEM LÁTHATÓ TÉNYEK ÉLES KANYAR TÚL HAMAR [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Hivatás, Hajnal

A szamosújvári börtönben, lelkipásztorrá szentelésem második évfordulóján írtam a Hivatás című verset. Ekkorra tisztult le a lázadozó fogolyban: nem a helyzet okán kell önmagam marcangolva töprengeni, hanem keresnem kell Istennek azt a célját, amelyért a börtönt rám mérte. A Hajnal [… Tovább]

Vers

Felmorajló érzelem

„az emlékezés gyönyörrel tölt el”   Távoli hangok, beszédes mozdulatok, az emlékezés gyönyörrel tölt el, s míg tehetem, lélekben lélegzem veled. Csak tudnám, hol kalandozol, s én mire várok, mikor búsharanggá zendül a tétova, lappangó vágyakkal teli szív. Vártalak a [… Tovább]

Vers

Urbi et orbi

 Urbi et orbi          ülök a város közepén   r?t sétapálcáim   mind elkoptak   megloptak   kifacsart évek    legázolt   virágjaimon   emléktörmelékek     rokkant tornyok fogságában dölyfös harangok zúgnak búgnak sánta galambok mélán turbékolnak  ülök a város közepén bomlott aggyal fanyarul újságom megsárgult hírei fölött görnyedek kétrét  léha orfeumok kacérkodó emlékei sánta zongorák roncsain mulatnak a régi cégtáblák mind elkorhadtak  ülök a város közepén siratom kopott márványok hajdani ékét Csaba királyfi bölcs?jén zöld [… Tovább]

Vers

Népszámlálás Betlehemben

A Római Birodalomban él? zsidó ragaszkodott ahhoz, hogy Isten népéhez tartozóként tartsák nyilván. A Kárpát-medencében magyarok millióit próbálják szlováknak, ukránnak, románnak, szerbnek nevezni. És az anyaországban tiltakozik vagy büszke, akit nem magyarnak, hanem európainak neveznek? ÁÃ???ldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok [… Tovább]

Vers

Ablakok

A kelet felé fordított ablakaimbanMarcona barna arcokat látokVégtelen harcuk kegyetlen átokA fegyvert tisztelik halottaikban Ha nyugatra nézek színesek a képekVakítón hirdetik az új világotÉs magukba rejtik azt a rémálmotAz arc nélküli embertelen véget És délen a mindenki bölcs?je megégA fekete [… Tovább]

Vers

Nekem adtad álmaid

Emlékszel az első találkozásra, a csak nekünk úszó dinnyehéjra, ahogy ott ültünk a vén folyópart kopár szikláján, s arcunkat csókolta simogatva az ezerarcú nyár.   Meséltél nekem a magas hegyekről, szárnytalan repülésekről… Kúszó szellő körém fonta meséd minden szavát, szemeid keresték [… Tovább]

Vers

FŰZFÁK

  Hol a folyó kanyarodik Hordaléka magasodik. Ott állnak ?k egymás után, Öreg f?zfák, folyó partján.   Régmúlt id?k aranyhaja, Leér éppen a habokba. Szell? fútta, szél cibálta, Megd?lt törzsük szélirányba.   B?rük barna, kérgük repedt Nem hajtanak mégsem fejet. [… Tovább]

Vers

Metamorf

A kérd?jelek transzformálhatósága egészen más eset… A kérd?jelek transzformálhatóságaegészen más eset,mint amikor az a bizonyoskanyargós /út/-vonalönmagától egyenessé válik.Hogy a kérd?jelteremt?gondolatösszetételekb?lhogyan leszegyetlen, világos, tiszta pillanat,arra csak megfoghatatlansága adkézzelfogható magyarázatot.Magamtól-t?led.Hogy itt vagyok,és apró gesztusokból építema kapcsolatszer? párhuzamosokvalahol-találkozó egyeneseit.A veled és nélküled pontszer? [… Tovább]

Vers

ismétlődő

kifaragott tekintetbámulmereventudomcsak elmúlt nyarak lesznekmegint öregszem éscsillaghullás éjszakáknincsjeibõlnem adhatok nekedremegõ melegetharminckét évsûrûjében várlakhogy kivetkõztessebbõl az irtózatosegyensúlytalanságból.

Vers

A múzsák veled halnak

Megfagyott tintádba mártod éjfekete tollad fáradt arcodon itt maradt múzsák szavait írod karcos világodban kisodródott álmok homályos tükörképei ábrándos múltként szilánkokra hull szét émelygő furcsa csend sikolt újra valóságot hideg kezekkel vacogod soraidba zárt magányod sarokba kuporodó léted holtköltői reményed [… Tovább]

Vers

Ephata XI.

Részlet Ephata – álom egy ablak üvegén című kötetemből     XI. (meghajlott jegenyék)   és eszembe jut még az autóút a célba futó a beteljesülés fölé óvón hajoló a végkifejlet felé egymásba folyva rohanó út menti fákkal a szemhunyásra [… Tovább]

Vers

Epizód

Most nem lát színeket,csak fehéret…az ágy árnyéka vetít a falra.A test mozdulatlan,kékké válik a cseppekben a méregbeleolvad az Élet.   Lángsugarú nyarak, egy vonatfütty,pipacsokkal szegélyezett búzatáblák,rég volt érzések zúdulnak lüktet? halántékába.Féltve ?rzött apró titkok,egy sál lágy suhogása Anya illatával,a frissen [… Tovább]

Vers

Szerencsém évadában

Mottó: „Mit ember földi korlátok nyügében, / jósorsban Isten néven szólitott, / h?ség hitét, mit elveszteni szégyen, / barátságét, mely kételyt, bajt ledob, / a fényt, melyet a bölcs villant meg eszmeképpen, / mely költ?k legszebb képén átragyog: / ezt [… Tovább]

Vers

Döntetlen

Mára nyarat ígért a meteorológia. H?vös van, fúj a szél, szürkeség. Az erd?t kettészelve fut az ezüst szalag, fogynak a kilométerek. Orrunkba kúszik a talajt fehér pöttyös zöld sz?nyegként takaró medvehagyma b?ze. Figyeljük az ismer?s tájat, és hallgatunk. Mint keleszt?ben [… Tovább]

Vers

A két Corinna

    I. Az éj pokrócán pontnyi foszfor-látomások A régi puha párnára hajtod fejed újra – a felhő fodrait glóriád derengése színezi otthon-sárgára a látóhatáron. Felnézek, és a szél égeti arcomat: az ágak árnyékokat hajtanak.   II. Emlékszem még. „Arcodról [… Tovább]

Vers

Ephata IX.

Részlet Ephata – Álom egy ablak üvegén című kötetemből     XI. Évszakok   Ez a hajnal sosem ér véget. A hó elolvadt. Egy kis japán kertben kóborolunk: én és a pirkadat. Lágy fényeddel hegynyi üstököm simítod: fehér vagy, mint [… Tovább]

Vers

Anyánk fehér rózsa

Lehet, kicsit giccses, de Édesanyám örülni fog, amikor elmondom majd neki…   ?szül? hajával, anyám fehér rózsa, Olvadó nyarakon, árnyadó diófa. Nyári záporokon százszín? szivárvány, Tavaszi föld illatával ölel át.   Ezer szó is kevés, hogy hálát mondjak néked. Hogy [… Tovább]

Vers

Férfihűség ballada

Elmaradtam a világtól vagy két-háromszáz évvel, ezért írtam e balladát   Született a földön, mint bárki más,  Kereszttel homlokán és csecst szopott. Sorsa hozta, – planétákban az írás-, Aludt anyja kebelén és hízott mosolyán, De az öbölben, várt egy hajó [… Tovább]

Vers

Glória és szarvak

Bárcsak észrevettem volnakétezeröt nyarán– féknyom a lét sz?kszerpentin-kanyarán -,hogy gumiból volt aglóriád,csak a foszfor miattláttam éjjel,mikor tucatversesrímfekéllyelforgolódtam reggelig.Az álmatlanság ápolt,meg a kórházzöldmennyezet.A csalódás el?bbhalandóvá szennyezett,aztán kin?ttek a szarvaid,útszéli szent lettélennek vagy annak.Soha az enyém.A szarvaid ma mégism?anyagból vannak.

Vers

ILLÚZIÓ

  Bambán bámulok A végtelen fele, S?r?n szórom A kagylóba bele   A nyárszagú szívárvány szavakat, Mi a vonal végében megakad És visszalendülve szelíden Kocsonyává változtatja a szívem.   Gondolatot rabló Léleksanyargató Hamisan csillogó Csábos kagylólakó   Halló, halló, halló, [… Tovább]

Vers

Ima – Jan Lulu Stern

– fordítás – Uram, kérlek, fordítsd arcodat felém,hogy láthasd alázatos hívedet,gondokkal küszködve, sóhajok tengerén,tehetetlenül, akár egy kisgyerek.   Életem olyan lett – emlékeimből nézve -mint temetés napján gyász fátyla ha száll,fojtó köd szorított gyermekként, felnőttként,menekvést nem tűrő, sötét ködmadár.   [… Tovább]

Vers

Winterlied/ téli dal/

Winterlied      Szeretkezni ott volt Agárd kihalt utcák,  pisla lámpasor havasan ringott, zizegett a nád vonat füttyentett messze valahol   vetetlen ágyon összebújva kutattuk egymás rejtett titkait az éj leplét húztuk magunkra észre sem vettük zúg a szél, süvít [… Tovább]

Vers

Téli dallam

  Januárt csikorog a metsző hideg, dalt komponálnak a jéggé vált vizek s lépéseink nyomán kottát ír a hó.   Fenyőfák pofozzák egymást dacolva a széllel, és a felhők mögött az Isten vezényel.  

Vers

Téli part

Szilaj szelek vágtatnak dölyfösen, didergő pára ring a víz felett, suhog a nádas, mint a dús selyem, bólogatnak bús buzogányfejek. A Nap sápadt arccal andalog, a folyó fodrozódva fut tovább, jégostorával a tél rásuhint, csapdossa habja a part falát. Ágak [… Tovább]

Vers

EGY KÖDÖS TÉLI NAP

  M. Laurens EGY KÖDÖS TÉLI NAP Lám mennyire szomorkás lehetegy ilyen bús, ködös téli nap.Ha kinyújtanád mindkét kezed,jégcsapnak is vélhetnéd magad. Míg a meleg, fűtött szobádbóllesed, hogy a hó csendben esik,az ablakodon a jégvirágapró szirma: verejtékezik. Budatétény, 2018. január 18.

Vers

Téli este

(1) téli éjszaka vadkacsák hangja száll délről északra (2) itt bent meleg csend kint hideg téli este havat hord a szél (3) fenyőfák havát sodorja az esti szél lehunyom szemem

Vers

Téli anziksz

Saját pasztellkép.     Kis patak fodrain piroslik az este,vérvörös szoknyáját felhajtja sietve.Felhajtja sietve, térde is kivillan,míg az öreg Holdnak pajkos fénye csillan. Kormosan didereg fent az Égi róna,csillagfények nélkül- csak egy vén perszóna.Csak egy vén perszóna; szürke, foszlott ingben,ki [… Tovább]

Vers

Téli táj tanyával

kép az internetről Téli táj tanyával Koosán Ildikó Ködben dereng a part menti fasor,a gémeskút, a porhó lepte táj,szalmaboglya, tört szekérsaroglya,a tócsatükröt átszelő madár. Töppedt tanya, elkopott az élet,jégvirág nyit, homály az ablakon,járt utak itt végképp véget érnek,kavar a szél, [… Tovább]

Vers

Téli minimál

Téli minimál             Koosán Ildikó fehérben többszólamúaz éjszaka,fagy, dér, ködszitál,fénytörmelékkéroppantjamajd a reggel,s a cirmoskékvisszaverődés szavak hullnak az időrostáns ami  fennakadvalami mást mutatmint a valóság, ritmusba tömörülnek,ha kell, elmerülnek,felmerülnekkéretlen megülnekidegsejtenszempillaránconcsapatbanhangos csiviteléssel  lázadók, huligánok,ijesztőformákat öltenekkitöltve időt és teretcsakazértis.  2017. január 4.    

Vers

Téli tó

  A nyurga fény megbotlik a havon, egy jégbe dermedt csönd a Balaton, az egész tó lüktető türelem, pár korcsolya fut át a hidegen, az elrejtőzött víz szűk résbe nőtt, s fölébreszti az arra tévedőt, az idő reccsen, meg-megandalog, elvánszorog [… Tovább]

Vers

Téli dal…

Kép: Internet …amint a tél kezét fogom,vacogni jaj, van ám okom.Fehér a lépte, jéghideg,fagyos-halála rám sziszeg, s a dér ölelte szemfedél-tavaszt, reményt, ma nem mesél. Mogorva, szürke most e tél,lefejtve nézd, a csipkeszél…

Vers

Télibáb

Prés dübörög, ütemre rezzen a fémporos este, fáradt bordák közt dobog a  gyár szíve, gép szisszen, akárha mozdony fékezne  százados síneken. Nem érkezik semmi. Álmodni rest elmékben valóság kavarog, odahaza kopott szőnyegeken készülődik az ünnep, pára csorog a komor ablakon, [… Tovább]

Vers

Téli üzenet

Fotó: Kátya Portoro Lombasszony vállánezüstben csillogódér didereg…Sejtelmes fényködfátylat oszlat,mint lidérc, úgy imbolyog.Titokzatos üzenet,őszből a télbe vezet.

Vers

Életelixír

Boldogság mindaz,  amit a szív ad.  Életelixír. Fel se hánytorgatja,  mikor az a másik szív  csendes alázattal,  mint harmatot a föld  befogadja. 

Vers

Telicsalódás

  Csalódni- Egészen, mert félig félelem, félig pedig ember- nem hiba.   Csalódom, ha a kemencét felváltja a kocsi motorba sült pogácsa, és az identitás zavaros kőolaj, aki nem margarin végül úgyis csalódik, mert félig fél és félig olaj.   [… Tovább]

Vers

télidő

Saját fotó     lehull minden szépségnyomukban árnyak suhannakmi egykor telten ragyogottmozdulatlanságba dermed most   szobám falán fennakadtsóhajokban telelnek a nyarak jéggé szilárdult szavaksebeimbe zárt tegnapok   megkondul a lélekharang egy hópihe szállt ablakomra –      

Vers

Téli falevél

Téli falevél (az itthon maradt otthontalanoknak)   fehér bársonyba öltözött a reggel didereg árván a konok falevél el kell engednem – rezzenő nesszel ősanyám karját, törzsét, gyökerét.   maradtunk páran a zúzmarás ködben időket kiálló hősies balgák el kell felednem [… Tovább]

Vers

Téli hangulat

  ” A tea az álmodók bora.” – Kosztolányi Dezső –     Aranyló csészében forró teám, benne tört kép az emlék. Látom a tűzzel játszol, vigyázz most kezdere ég a láng, ha fáj is sose bánd, van kinek rég [… Tovább]

Vers

Téli vallomás

Oly lélekpusztító ez a januári köd:kihalt, apró utcákon araszolok haza.Az elkárhozott Bolygó Hollandi rég kiköt,amire eljöhet végre szívem tavasza. Eltemetett autók az utak peremén, szűzhavon szélszaggatta, szürke lámpaárnyék ( itt egy apokalipszis sem világesemény ) hidegen hagyna akárkit, ha holttá fáznék. [… Tovább]

Vers

Téli fényben

Fotó: Borsné Katalin – Kékcinege   Napsugár játszik hajnali fénnyel,  hócsipkés tájon  árnyékot kérlel.   Két cinke vígan hintál az ágon, árnyékuk táncol hópaplan ágyon.   Lentebb a völgyben baktat egy medve éhesen dörmög, elkeseredve.   Hosszú  a tél még, [… Tovább]

Vers

Vételi zavarok

                                                              Romló légköri viszonyok.                                                               Üzeneteit nem fogod.                                                               Blokkolt, eldugult jelfolyam.                                                               Akut mentális sztrókod van.                                                               Lehet, hogy most már így marad.                                                               Szivárványhártyán madarak.                                                               Látóteredet kitöltik.                                                               Láttad már őket (felötlik).                                                               Amit tenned kell, megteszed: [… Tovább]

Vers

Téli tavasz

Rügyet sikít a télfentről egy lyuk tátong,kitágul, szív a térmég Isten is lázong. A föld virág-vágyacédát játszik s nevet,nincsen hóruhája;– megbolondult lehet. A résen keresztül,tavaszt szül a télbe,tépi magját tövestüls havat szór a szélbe.

Vers

Téli skicc

  tegnap még a tavasz illatos copfjait húzkodtad és imádtad kivárni amíg lefutja a tiszteletköröket   most a hold téli lábnyomokat bámul és a felhők ledobott göncei ónos álmokká feslenek  

Vers

Téli fotók

  Téli fotók                  Koosán Ildikó       Önműködően     varázsköpenyem  terítem magamra, úgy nézek fel  ködön át a napra mint ki onnan vár képtelen csodát,   pedig hát a késő alkonyattal minden, amit megcsodált nappal lélekterem tölti, [… Tovább]

Vers

Téli erdőn

  Szállingóznak hópihék, tavakon hízik a jég. A domb puha, fehér dunyha, bokor se látszik alóla.   Fenyvesek ruhája páncél, ráncaik közt éjszakán szél jár-kel csillagport kavarva, míg odúból rozsdabarna    mókus farka libeg-lobog,  s fák alatt hó kérge ropog. [… Tovább]

Vers

Téli este

  ‘A teherkocsik fagyos tetején mint kis egérke, surran át a fény’ s mint kit megmérgezett az alkony surrog csendben a fák ágain áthajló ködszárnyú képzelet mit szeretnél miért vacogsz? a Hold kerek taposóakna felrobbanhat de ma szelíd az este [… Tovább]

Vers

Teliholdkor a világhálón

Telihold lebeg, gyufa lángol, fénye megperzsel, a csillagok, mint üvegszemek ragyognak, szemedben kósza szerelem táncol, csélcsap kívánság lobban, esőcsepp remeg, habkönnyű, harmatos, hűvös az álom, ücsörgünk ketten a világhálón.    

Vers

Himnusz téli időben

ahogy napfény birkózik a jéggel „Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem!” Nagy László: Himnusz minden időben jer hűtelen türelmem véges nyisd rügyeid virággal illatozz ahogy napfény birkózik a jéggel a március víg széllel visszahoz [… Tovább]

Vers

Télidőn

életkép a XIX. századból Cinke-füzér – tollas gyöngysor, dideregve Karácsonykor  fészkelődik havas ágon, összebújnak, egy se fázzon.   Fönn, az  őrszem azt kutatja,  merre jár a süldő macska, hiszen anyja – teli hassal,  kibékült rég a kakassal.   Ereszről egy [… Tovább]

Vers

Télidőn

Ilyenkor tél elején öregek lesznek a fák, kicsi, nagy kopaszodón pörgi le lombozatát. * Hunyorogna jégen a fény, tükörén tovacsúszna nap, de a jéglepedőre hótakarót húz vacogón a patak. * Fák csupasz ágán zúzmara csönd álmát riasztva csattog a fagy, [… Tovább]

Vers

Téli napforduló

Zajong a földi kocsma. A tél fején a kucsma csálén a tarkójára lökve, két hatalmas ökle új Karácsonyt avat, ahogy kavarja a havat. Dermedt kristályokat cipel szánja, az egészet ajándékba szánja. Mire elszámol tízig, a tó hátára jégüveg hízik. A [… Tovább]

Vers

Télikabátban

Olyan érzés, mint amikor egyedül sétál az ember. Nincs olyankor tél, utca, se házak, se kényszerek, csak valami nagy robinzonság, üveg és betonfolyosók józanító robinzonsága. Csak télikabát van, csak én vagyok, télikabátban. Ilyenkor sajdul, sejlik fel bennem néha, hogy szívfájdítón [… Tovább]

Vers

Tompa, téli ködben

Velük szököm, megszököm az ?zekkel, szökkenéseim tükröket törnek. Elfogysz bel?lem, minden lehelettel téged vallak tompa, téli ködnek. Éneket fagyok fújnak, furulyáznak, reszket ringó regimentje a fáknak, minden lépés távolabb visz t?led.   Millió puskadörrenés a szívem, úgy hajt, mint hajtók [… Tovább]

Vers

Telihold

2011 November 18.   Tengereket és lelket emelő telihold,  varázslatos vigaszt világító világod settenkedik lentebb hangulatodon. Az éj lámpása lomhán araszol, és lombtalan fák ágain lovagol.   Háztetők kormos kéményein kacsint, hogy kukkoljon, hát kacérkodik megint. Csak te borulsz búbánatba, [… Tovább]

Vers

Téli pársoros

  Zúzmara erd?válik a tájból,ködfala rejt?,hallgat a távol.   Hótakaró érvégig a tájon,álmodozó télalszik a fákon.   Dérleped?t öltlelkem a fagytól.Hószavakat költh?vös anyagból;   Enyhe tavasszáolvad a tél majd.Pille szabaddáígy lesz a sóhaj.   ____________________________ Budapest 2011. december 14.     (kép forrása:  http://gorbekor.hu/k%C3%A9p/t%C3%A9lbe-mer%C3%BClt-dermedt-t%C3%A1j)

Vers

Telik a Hold

Most éppen holdtölte van szüret idején, ha valakit a t?kék tövén ölelhetnék, hej! Bezzeg a T?KE fojtogat!   mint árva sz?ke dallam citera szól az égb?l szilvából és abból is a kékb?l pálinka illata száll halkan koccintanak ezüstpohárral a hold [… Tovább]

Vers

Téli es?

  Kedvetlen-kopogás, a téli es? komor ritmusra ver tet?ablakot, csalódott cseppek csorognak le az üvegen, csüggedt-csobogás, a fagyos föld nem fogad magába semmit, lassan hontalan jégkristállyá dermeszti valamennyit.  

Vers

Teliholdkor

Zengő   süket fülekkel kis tibeti tál csendjében keresem a dalban megtérőt magamban sok bút bajt lelkesítesz éteri terekben zene hullajtja hangjegyét e csendből merész meghall-hatásnak   horkolj kedvesem óriásként édesdeden figyelem szuszogásod érzem a kifújt levegőt liliputi berkekben süvít [… Tovább]

Vers

Telik a Hold

Most éppen holdtölte van szüret idején, ha valakit a t?kék tövén ölelhetnék, hej! Bezzeg a T?KE fojtogat!   mint árva sz?ke dallam citera szól az égb?l szilvából és abból is a kékb?l pálinka illata száll halkan koccintanak ezüstpohárral a hold [… Tovább]

Vers

Téli csoda

Hószín? kékek, aranyködbe lépek… Juhász Magda Téli csoda                                         Hószín? kékek,                                         aranyködbe lépek,                                         fehér hasú kis madarak,                                         fák hegyér?l néznek. [… Tovább]

Vers

TÉLI EMLÉK

  kerestem – ahol voltunk – a padot s tétován ültem hűlt helyeden hiányod mint ólmos zár az üvegen lelkemre cseppenként rárakódott körülöttem hallgatnak a falak a csend árkai mögé rejtőzöm itt már rég elvonultak a hadak dermeszt a tél [… Tovább]

Vers

Téli Balaton

A táj fehér köpenybe öltözött. A zúzmara a ködt?l csepeg? fával összeköltözött, a Föld az éggel összeért, s közöttük s?r?, szürke ködben úszó part mint egy szelet kenyér ott lebegett. Hatalmas jégtáblák alkottak különböz? formákat, s fehér márványként ragyogták be [… Tovább]

Vers

Téli futamok

    Zöldcsütörtök: álom. Ablakon túl a hó nagy szemekben szitál, földre sz?z takaró.   Az utca otthonos, jó kitekintenem. A szomszédnak nem kell köszönnöm, intenem.   Mert ? kinn szemléli, amit én idebent: a hó- és jéghozó ismer?s-idegent.   [… Tovább]

Vers

Téli óda

1   Borús az ég, hópelyhek nyújtóznak, egy lélegzetig lebegve kirajzolódnak. Nem tesznek látogatást, csak megérintik a föld neszét, s tovább folytatódik a hófödte álomba merülés. Óh, de gyorsan zárt be, pirinyó ajkad, megfagynak ott bent… a zománcos fényű fogak.                                                         [… Tovább]

Vers

Téli nyár

Eljött a Tél, és te nem vagy velem. Lábad nyomát belepte már a hó, de… Juhász Magda Téli nyár   Eljött a Tél, és te nem vagy velem.Lábad nyomát belepte már a hó,de emléket idéz minden hópehely,mely arcomra hullva simogató.Eljött [… Tovább]

Vers

Téli pillanat

Görbe, kampósszárú lámpaácsorog a fagyvilágba,szanaszéjjel nézdegél,lesi, miként j? a tél. Távolabb az ágak bokrok,miként jeges nászi csokrok,fehérségbe bugyolálvahajladoznak napra várva. Nem tör?dve faggyal, jéggel,havas úton álom lépdel– képed íriszemre festvemelegséget csal szívembe –

Vers

Téli kép

Úgy tört ránkmintha sosem lett volna téljeges furulyán vacogó nótát fú a szélfel s alá száguld majd forogvörös vér szirmokkal dobja mega párás ablakotmég süt a napde kertemben már semmi sem a régiegy éjs minden megfagyottlehullott fakó virágokeltüntették a nyári illatotmindenhol [… Tovább]

Vers

Megtelik, kiönt

A szerelem lassú es?, a szív megtelik, kiönt. Tisztára mossa az udvart, átcsobog rajtunk a csönd.   Vannak, kik tavakat sírnak, együtt fázzák a vágyat. Bennem lépteid nyomán gejzír fakad, ha kívánlak.   Mellkasomon fekszel: esik. Szemed kérlel –  maradok [… Tovább]

Vers

Téli álom

*   Vörös a napkorong,   Harangszót hoz a szél Tőle lett a csönd csodás, Hópihe arcomra száll, Merengek a múlt nyomán.  – Ablakom alatt kék suhanás,    Koppan a tűhegyes sarok.    Tőlem egyre távolodni látlak,    De én [… Tovább]

Vers

Telik a hold

mint árva sz?ke dallamcitera szól az égb?lszilvából és abból is a kékb?lpálinka illata száll halkankoccintanak ezüstpohárrala hold immár a kocsmaasztalmegn?tt árnyékuk egy arasszal a kocsmáros sem f?zet elaggott a sz?l?sgazdacsak a patak csordogál a d?renem is terem itt csak l?renem [… Tovább]

Vers

TÉLISZONY

Még mindig svéd…   Anya ma azt mondta apának, téliszonyom van. Tudom, hogy nem jól mondta, de nem szóltam. Én inkább úgy mondanám: Téluszonya van. Annak van értelme. Téluszonya van például a cápának. Avval úszik télen, vagy csúszkál a jégen. [… Tovább]

Vers

TÉLI ESTÉN

  távoli hold – fényű mosolyod dermesztő hidegség vajon hány egyenlő részre kell beosztani hajdani melegét   hogy kibírjam a magam s magad választotta holnapot és hány kortynyi levegőt vihetnék még túlélni e víz alatti lét éjjelét

Vers

Téli mosoly

    Kabátod ujjába fagyott mosolyod, s zsebed védelmébe kúszott melegedni… Fény szeretnék lenni arcodon, finom, tükörvékony dallam, múltat bújtató ránc, keringőző csipkehópehely, jégből felpezsgő vágy   mielőtt még végleg elboldogtalanodnánk…  

Vers

TÉLI TANAKODÓ

  Hidegre januárlott, kásásan szertemállott, lucskosodott a hó, s vasutas félcipőmre fehér karcokkal pőre térképet mart a só. Veszettül tocskolódtam az óvatagos jóban, cserepes lett a szó, s a sárvert felvonóban, kigondoltam, ez jól van, és mondtam is – d [… Tovább]

Vers

Téli hangulat

Jégbe zárt lelkek, Téli hangulat Horváth Piroska képe margójára   Jégbe zárt lelkek, egy-egy virágszál, a tél küldi fagyos leheletét…   A várakozás, lelkünket gyötri, fehér és néma e tetszhalál.          

Vers

Új téli strófák

    Árva sorsba bugyolálta életét, egy csepp vízcsepp esdeklik ajkán, s egy darab pogácsa ül zsebkendője sarkán szétmorzsolva enyhet adó hideglelését.   *** Odasodorja hordalékát az iszap, állott szagú kocsonyába temet, belefúródó nyálkás homokszemet, a vonzás sziklájára csap.   [… Tovább]

Vers

Téli fohász

    A határ hideget üzen, bent csend feszül,  álmot hintenek a falak,  botorkáló sötétbe hosszú magányom lép, Délre nyílik ablakom.   Szabadon lézenghet a fagy, mint akinek stílusába haraptak, kinek párhuzamosa találkozik, ki álmot hajt gyűrt paplanok alatt.   [… Tovább]