A szamosújvári börtönben, lelkipásztorrá szentelésem második évfordulóján írtam a Hivatás című verset. Ekkorra tisztult le a lázadozó fogolyban: nem a helyzet okán kell önmagam marcangolva töprengeni, hanem keresnem kell Istennek azt a célját, amelyért a börtönt rám mérte. A Hajnal című, 1963-ban írt vers megálmodja a szabaduláskor Nagyváradra való megérkezésemet.
Hivatás
Semmit ne adj, ha nem adododa magad egészen,gyertyát se gyújts, ha nem hagyod,a tűz, hogy megemésszen,meggyalázva, letörvetaláld meg boldogságod,ha nem vakulsz meg, ne lásdsoha a napvilágot,keserű legyen étked,szögesdrótból a párnád,poklok kínja vetítsepihenésedre árnyát,megcsúfolt bolond légy,és börtöntöltelék,részed a fájdalombólsose’ legyen elég,felőrlött élet légy,pusztába halt kiáltás,neved, te átkozott pap,hogy így lehessen áldás!Szamosújvár, 1960. július 18-án.
Hajnal
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Dr. Péter MiklósElmosódnak,s új formát öltenekújból kirajzolódvahosszú árnyak,magabiztos mosolyafakó ezüst-tükrére fagy,s a Holdátadja haloványságát a halálnak.Összevegyülhajnali színharmóniábana gőzt lehelő gép,a felhővé váló füst,s a Nap csókjáncsillanni vágyó harmat,sínvégekena kerék kattogásaütemet adegy ébredező dalnak.Közeledem.Éles kanyar mögött,szürkén derengő ég-alapra festveegy téglaszínű kémény karcsú testemint óriás mérföldkő célt mutat:tudom, már megfutottam az utat.Az országút a folyóhoz simul.Tompán dübörög a vasvázú híd.Kövön tajtékká tört a habfodor:a duzzasztógát vízesést zúdít.A töltés alatt megbújnak a házak,és a magasból minden egybeolvad:kupolák, tornyok, oszlopok, tetőkegy hívó ölelésben átkarolnak:a hosszú útról hazaérkezőre,a vén városban vár reám a Holnap.Szamosújvár, 1963.
