Both Péter (Peth) : Ablakok

A kelet felé fordított ablakaimban
Marcona barna arcokat látok
Végtelen harcuk kegyetlen átok
A fegyvert tisztelik halottaikban

Ha nyugatra nézek színesek a képek
Vakítón hirdetik az új világot
És magukba rejtik azt a rémálmot
Az arc nélküli embertelen véget

És délen a mindenki bölcs?je megég
A fekete fejekben halott a jöv?
A vékony kezekben csekély az er?
Sokszor a fájó élethez sem elég

És északon látom hogy olvad a jég
Vártam a nyarat, de mos rettegek t?le
Mert gyilkos viharok születnek bel?le
Amennyi jutott, az több mint elég

És itt állok én. Már megint középen
Elszaladhatnék , de merre menjek
Elveszett, megvett, megvetett embernek
Tán nincs is jöv?je e föld kerekén

Hát homályos ablakaim kulcsra zárom
Bántja a fény fáradt szemeim
A pohárra szorítom kérges kezeim
Rombolom megbomló szürke állományom

Legutóbb szerkesztette - Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.