Dobó Erzsébet : Anyánk fehér rózsa

Lehet, kicsit giccses, de Édesanyám örülni fog, amikor elmondom majd neki…

 

?szül? hajával, anyám fehér rózsa,

Olvadó nyarakon, árnyadó diófa.

Nyári záporokon százszín? szivárvány,

Tavaszi föld illatával ölel át.

 

Ezer szó is kevés, hogy hálát mondjak néked.

Hogy jóra neveltél, óvtad mindem léptem.

Hányszor hullott könnyed miattam és értem.

Ölel? karodba mindig belefértem.

 

Most is értem aggódsz most is engem féltesz.

Rég feln?ttem tudom, régen máshol élek

Gyermek leszek mégis, ahogy hazatérek.

Szeret? szíveden most is megbékélek.

 

?szül? hajával, anyám fehér rózsa,

Olvadó nyarakon árnyadó diófa,

Borús napjaimon ragyogó napsugár

Örök – mint az id? – az én édesanyám.

Legutóbb szerkesztette - Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...