Urbi et orbi

 Urbi et orbi  

 

 

 

 ülök a város közepén  
 r?t sétapálcáim  
 mind elkoptak  
 megloptak  
 kifacsart évek   
 legázolt  
 virágjaimon  
 emléktörmelékek   

 rokkant tornyok
 fogságában
 dölyfös harangok
 zúgnak
 búgnak
 sánta galambok
 mélán
 turbékolnak

 ülök a város közepén
 bomlott aggyal
 fanyarul
 újságom
 megsárgult hírei fölött
 görnyedek
 kétrét

 léha orfeumok
 kacérkodó
 emlékei
 sánta zongorák
 roncsain
 mulatnak
 a régi cégtáblák
 mind elkorhadtak

 ülök a város közepén
 siratom kopott márványok
 hajdani ékét
 Csaba királyfi bölcs?jén
 zöld fény didereg
 oszlop remeg
 orgona sír
 bársony porlad

 a jó öreg Bernády
 közeleg
 lomha léptein
 az enyészet pora
 minden átkát
 rám zúdítja

 egy kávéra
 beülünk a Tutunba

 

 

hangom itt

22látogató,1mai

Szerző Lucskai Vincze 200 írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...

4 Komment

  1. “Egy fontos erdélyi város egy különösen nagyszeràember jóvoltából kultúrpalotát csinált, különöset és nagyszerÃÂt.
    À” Ez lesz, ha a Sors úgy akarja, a magyar menedék, dús takaró. Itt fogjuk ÃÂrizni magunkat, mi, magyarok, kik egymás ellen annyit vétettünk. Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel összevonulni, ha baj lesz. ”

Hagyj üzenetet