Szerelem

Sokadszor átdolgozott „kiadás” Ősz van, tél jön el. Álmatag úsznak a légben az árnyak. Régen messzire, Dél fele, tűnt víg fecskesereggel Fényed. Mostoha ködben az emberek álmai fáznak, Máris hó szaga pustol, tör be, ha ébred a reggel. Téged várlak, [… Tovább]

Minden szemszög jelenet, de érik a bölcsesség az arcon. Mosolyban immár több tisztaság mint a harc most. Ezért fut középen már – szemgödreink zsákja bebarnult – két finom fonálként spirálja. Mentegetőzni képes(-e), a szerelem örökös hála, gyógyír, mert van még [… Tovább]

    Így működünk, egymást keresve, nem gombóccá gyűrjük – kimondjuk, ami fájt, aztán figyelünk a csendre, mely egymáshoz sodor, és kincsként őrizzük minden pillanatát. Önmagunk maradunk, mi így szeretünk, és ha én néha jobban, azt jámboran viseled, az egész [… Tovább]

  néha az ember aki én is vagyok talán hagymás zsírt eszik megszólják azt hiszi néha pedig libamájat irigylik azt hiszi néha pedig jól hiszi néha pedig nem hiszi jól mert sohasem lehet tudni   van az úgy hogy az [… Tovább]

1. Hálóingen harmatcsipke, áttetsz? f?szálak, fehér lábacskák futnak ki a kertbe, frissen ázott légben távolból közelget – mintha befalná a reggelt –  a napkorong. Vágyakozva libben kézen egy bogár. Az új virág, kinek a tegnap ismeretlen, hajbókol, kontyát bontja szell?-fés?vel. [… Tovább]

Mindent megadnak a végtelen istenek / kedvenceiknek egészen, / minden végtelen örömöket, / a végtelen kínt is egészen. GOETHE (ford. Vas István)   Veszteseknek halk, különös fajtája, befelé morzsol, hall, amit csak ? hall, de szeme a dacé és a [… Tovább]

  Lelövöm magam A karjaiba H?si halált Ha látok Na látod Minden jól csinálok És te mégis Organikus fétis A félelmet keresed A labilis bizonytalanságot Sz?kös önmagad Borítékát Megnyalod A cím akárhogy Akármerre Rányalod A dohos szagát Csókra nyíló száddal [… Tovább]

Anyagtalan er?vel burkolva újra Leomló kényelmét Sz?kre sz?tt ruhában Poros partvonal Szótlan vasárnap Ülünk és ámulunk Mintha a kosárban Megvett tárgyak blokk’ádja Belepné szürke lett Kéz kezet most alapon Ingujjam t?rve be Csóró semmiségek S?r? viaszteste Lopott tüzel?n Ellipszis erd?b?l [… Tovább]

        eressz rám leveg?t a számon át a tüd?mig érjen fess pirosat sokat a keret legyen a hús a szívem szakadjon a képen   tartja magát t?lem tartom magam hozzá tartós lesz így alakul sorssá hatni képtelenül [… Tovább]

    Az alma harapása maga ahogy a n? a szív serlegében lubickolva, gondolkodhatnékomon túl, visszasz? a magány hulladéka, vagyonról ábrándozik, ez  idealista, majd elmereng, megvehetetlen, mit a szája kíván ehetetlen, rovátkákat mélyít minden pólusomba hogy így nincs miért, ha [… Tovább]

Január   Lassan fogy el ez a hónap, a felhős, januári napok között nyoma sincs a hónak. Az ember mire várjon? A tavasz messze és rég elmúlott karácsony. A hideg is behúz az ablakon, számban az ég szürke fémíze, reggel [… Tovább]

    Ha én festeni tudnék, először a fekete festék fogyna, ha én festeni tudnék, minden vonal búsan hajolna a másikra. Hogyha festeni tudnék, a falamon el nem férnének a képek, mert őket senkinek sem adnám, csak azt az egyet, [… Tovább]

    Már mindenhol ott vagy, bárhová is gondolok, te lettél a középpont, a bizonyosság, minden régi lépésem hozzád vezetett, és az ösvényt angyalok taposták. Már mindenhol ott vagy, nélküled lerombol a magány, maradj, ne csak árnyék légy, elbújva a [… Tovább]

    Nem ígértél túl sokat és csak néhány álmot hoztál magaddal, ehhez hozzászőttük az én összes vágyamat egy nagy színes gombolyaggal – aztán éltünk és albumokba ragasztottunk mindent, és szaladtunk felfelé mikor a hegy hirtelen felszisszent (!)   tudtuk: [… Tovább]

  ki figyel a filmre*, saját emléket tisztogatni sem kell, mindig fényes helyére tenni magunkban, ugyan pont itt a lényeg, magától oldódik: magától motivál, engem meg se kérdez mégis él – a jelenben is -, elhagyni nem tud, emlékkatarzis, vízesés, [… Tovább]

    Megint veszekszem. A sértettség makacsul megtapad bennem, mint szőnyeg rojtjai közt a macskaszőr, te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten, hogy kihoznád az állatot bárkiből. Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát, én kinyúlok egész az ideghatárig, míg te [… Tovább]

Ülünk a konyhaasztalnál, te mellettem. Ugyanabból a tálból eszünk mi ketten. Egyik kezedben kés van, másikban kezem, a szád éppen csókolna, folyton éhezem. Közel hajolsz, a földre ne hulljon morzsa, izzadt tenyerünk közt mintha patak folyna. Szikrázó szemedből rám a [… Tovább]

Szelíd vagyok akár a búzakalász, mint repdeső tűzlepkék között a nász, és hallgatag, mint gesztenyék közt a csend, Te meg én, csak ketten vagyunk idebent. Farkas vagyok, engedetlen és konok, éhezem, míg tarkómon csókod csorog, ízekre harapnám naponta a szád, [… Tovább]

Lesz talán egy pillanat mikor hiányod már nem éget, talán, lehet egy egész nap, hogy szemed, mindenki arcából kit látok, szembe nem jön végre, és lehet, egyszer azt is megérem, hogy az éjszakák újra rólam szólnak, nem a vágyról, amellyel [… Tovább]

Arcodba ölelem szemeim, belédbújok, hogy te szemeddel láthassam magamat, szívedbe napfényt lopok, mosolyt, szádba édes szavakat, csókokat öntök eléd, öledre tűzforró vágyat, elmédre, rózsaszín ködöt, mert az, majd repítve vágtat, hosszú emberöltőn át, ölelj, ölelj szorosan kérlek, egyre szorosabban, szívdobbanásra, [… Tovább]

Lejönni hegyről, lentről fázni fel, botorka lelke fogytán, s miközben csupán táncot feled; ott belül e test alagútüres. Mégis pislákol a tett, hisz jól eltanultat feledni sem lehet. Merész az is, ha horpadt szemhatár -sejtekben levegőz, üresből forma jár- befelé [… Tovább]

Részeg dongó nyargal napraforgó száron, A szó, mint cseresznyevirág, ha hull Lenge lepkeként csendben rebben ki számon, Apró dal, csepp ének, mely szabadul, Avítt fogazatomon, mint börtönrácson Fut tova, szalad, rohan konokul; Erdőből szökkenő szarvas, lépte bársony, Szomja szemed tavánál [… Tovább]

lennék én is lennél te is messze tőled messze tőlem rám találsz majd rád találok este eljössz este várlak nagy titokban megcsodállak te csak nézel megigézel kézen foglak csak mi ketten önfeledten felhőn szállnánk vízen járnánk nem törődnénk senki mással [… Tovább]