Ecsedi Éva : Színes hullámokkal játszom

lépj hozzám
oldódj fel bennem
válj egyé a mindenséggel
mutatok valami szépet
hallgasd a csendben
lepkék muzsikája éteri hang
titkos tanok közt kutassuk
hová tünt az álom
az angyalok miért zengik
szférákon túl halhatatlanságom
~~~~

gyere fogd a kezem
elfáradtam a hosszú úton
nem szól már énekem
csendesen futnak a percek
a dalt már csak dúdolom
horizont vöröse kigyúl
lángot fest ecsete
hullámzik a végtelen naplemente
~~~~

gyere hallgasd a dalt
most a Nap énekel fényesen
lágy tenor
hallgasd a zenét
Hold lantja szól csendesen
reneszánsz-kor
hallgasd a kacagást
csilingelnek a csillagok
ezüstfolyam
hallgasd a sóhajt
mit a szél füledbe susog
tóba csobban a titok
~~~~

gyere fogd meg kezem
indulni kell a nagy útra
csillagkapukon átlépve
fények vezetnek a múltba
hermetikus emlékeinkbe
hajók úsznak
átszelve a fényeket
s a spirális id?gömbjeimbe
gy?jtött szerelemcseppeket
egyenként hullajtom
elviszi a napszél messzi világokba
sóhajom
~~~~

gyere fogd meg kezem
ússzunk az árral szemben
ha elmerülnék fáradtan
ne engedj tarts er?sen
ne hagyd meghalni lelkem
ne hagyd kih?lni
az ajándékba kapott szerelmem
~~~~

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."