Marthi Anna : – harmóniánk –

 

ki figyel a filmre*, saját emléket

tisztogatni sem kell, mindig fényes

helyére tenni magunkban, ugyan

pont itt a lényeg, magától oldódik:

magától motivál, engem meg se kérdez

mégis él – a jelenben is -, elhagyni nem

tud, emlékkatarzis, vízesés, kék ég

bárminek nevezzem,

kék kezét amíg rám fordítja

isten( t ) vélem

 

 

*(szex és pszichoanalízis)

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak