P. Tóth Irén : Hazám felé

Ezt a verset Vasile Alecsandri, román költő írta, én megpróbáltam lefordítani, hátha sikerülne jobban megismernünk egymást!

 

Szakadékok szélén csúszkálva szánommal,

versenyt repültem fekete varjakkal.

 

A legkisebb szánom, kedvenc paripám,

fehér nyomot hagytak az út fehér haván.

 

Ölelkezve szálltunk, a gondolat meg én,

együtt repültünk az egek felé.

 

Sebesen repültem hóbuckákon át,

gondolatom sötét fellegekbe járt.

 

Hisz’ messzire mentünk… őt várta csillaga,

Én, az idegen, repülök haza!

 

Hiába hajoltak elibém az ágak,

lovam lába elé hóakadályt szórva.

 

Hiába a vihar, ég haragjától küldve,

hiába sötétség, a hóban fürödve.

 

Hiába farkasok, erdőt körbejárva,

zavartak üvöltve a fagyos éjszakába.

 

Farkasüvöltések, és a néma fák

nem értek el hozzám a sötétségen át.

 

Hisz’ sietve mentünk… őt várta csillaga,

én, az idegen, repülök haza!

 

Édes hazám felé az út is kivirágzik,

repülj, lovam repülj, kedves hazám hiányzik.

 

Az Esthajnal csillag utamon segít,

keblére szállnak borongós gondjaim!

 

Nincs már messze hazám, érzem, látom én!

Mennyország virágzik lelkem rejtekén.

 

A kitisztult égből egy csillag rám tekint,

szerelem angyala halkan felém kacsint.

 

Véged van, sötétség! Itt a csillagom!

Már nem vagyok idegen! Ez az otthonom!

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.