Szendrői Csaba : a szerelemr?l III.

 

Lelövöm magam

A karjaiba

H?si halált

Ha látok

Na látod

Minden jól csinálok

És te mégis

Organikus fétis

A félelmet keresed

A labilis bizonytalanságot

Sz?kös önmagad

Borítékát

Megnyalod

A cím akárhogy

Akármerre

Rányalod

A dohos szagát

Csókra nyíló száddal

És elkönyveled

Így kellet lennie

Isten veled.

 

Szép szavak

 

Az ajakon csüng?

Nyári nap sárga fénye

És puha simogatás

És vadászt?r a másik kézben

Sülve f?ve együtt

A hús a zöldcségekkel

Önkény úr a lomha

Tönkjén unalomba

Merül el és a vér

Szaga lassan

Körül ölel

Kár hogy ural

Gyengeséged

A t?rt is félre érted

És mártás melletti hús helyett

Az uradba mártod.

Érted?

Megteszem!

 

Anyóka

Végzetének

Végezhetnének

Vígaszt adhatna ha

Hallana hangom higgadtan

Marasztalna ma

Mondom minden szilánkom

Az arcod tükrözi vissza

Szótlan végzete

Kristályi tiszta

Tekintete tapint a

Tavat sírja alám

Alamizsna szaga

Van a csóknak

Míg üveg falán

Leértékelt szívszagú

Pépet

Szívószállal

Szúrnak a szépek.

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...