Seres László : Ajándék

Van-e ajándék

miért nem kell tűzben égetni

rügybe lobbant tested

izzó remegéssel

csak elfogadni a sors kegyét

ami termékeny öledbe hull

mint égi áldás mennyei manna

s ajtót nyitni

mikor jön a fénylő Szellem

 

Mert ajándék az élet amit kaptál

 

Minden más amit vágy erő

értelem szül és a sors formál

próbára bocsátás a földön

hogy küzdj alkoss és teremts

de dönts ha dönteni kell

ne mérlegelj

 

Könnyeket kaptál és mosolyt

válassz ki mire megy vele

a mosoly megrészegít

ha túlárad arcodon

a könny útnak indít

hogy hazaérj

és szeress

 

Most itt állsz

és rajtam kéred számon

mindazt amit erőm felül

tettem érted

magam ellen és mégis magamért

okokat keresel 

fénylő bércek felett

hogy mélybe ránts

mintha én lettem volna

az utadba került zátony

hogy viharba sodródva

értem kockázatot vállalj

 

Darabokra törve

mégis belém kapaszkodol

hisz oly messze még a  part

és a kéklő magasság

 

Látod ajándék a harc

mi mást tehetnél

erőd véges mi Istenhez emel

hogy tovább élj

nem csak értem

önmagadért

míg megcsendesül

a lázadó szív

 

Mentőövet dob eléd a sors

még egyszer

Rajtam megpihenhetsz

 

 

(2009 december 13)

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.