Bánfi Ferenc : Óriásból felnőtt törpe

 

néha az ember aki én is vagyok talán

hagymás zsírt eszik megszólják azt hiszi

néha pedig libamájat irigylik azt hiszi

néha pedig jól hiszi néha pedig nem

hiszi jól mert sohasem lehet tudni

 

van az úgy hogy az ember beül a szobába

jobb esetben ha van szoba és van tv

mikor puff összeomlott minden

kiapadt a pénzforrás s?t a mínusz csenget

úgy hívom ezt hogy sorsinfarktusa van

 

tudom olyankor lehet érezni ahogy fáj

nagyon fáj ki sem mozdul a szobából

csak ül a tv el?tt mint egy szobor

napokig hónapokig belül hatalmas munka folyik

mit csináljak mib?l fogok megélni hol hibáztam

 

érzi már az elv garnitúrából fel kell adnia párat

például hogy nem hagyom el a hazámat

vagy amerre borravalót hagyott mindig

a báróné vagy a Csekonics báró

na tessék most akkor odamehet

hivatkozni a fatányérra

nincs munka azt kapja

 

így imádkozik csak a régi szerelemmel ne találkozzak

maradjak meg szemében olyannak

olyan szépnek olyan halhatatlannak

amilyennek hazudtam magam mindig

ó uram nem tudnám elviselni hogy lássa ezt a percet

mikor a sors a semmi mindent elvesz

 

végül hazájára tekint mi lett veled édes hazám ezt kérdi

már érti mért hajtja le fejét minden öreg fejkend?s néni

elárulták a hazámat megölték a királyom

amit adtak helyette egy csapdába kényszerít?

túl színes álom

 

aztán változik mint anyag a h?re

most már elrakja azt is amit eldobott elötte

mondhatnám hogy jót tett neki

de nem csak megkeményítette szívét

ezt hívják feln?ttnek

ez az óriásból feln?tt törpe

nem hiszi már el hogy az Isten ott áll mögötte

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:03 :: Adminguru
Szerző Bánfi Ferenc 15 Írás
- Kedves szerzőnk, az Email címed érvénytelen!! -