mint téglából a falat, úgy rakjuk
kötésbe a megnemértést,
egymás szavai már nem fontosak,
kifakul a család, mi otthont jelentett,
a tet? nélküli béke hazája,
mára már csak az emberek bürokráciája,
megragad és nem enged eloldozást,
súlyos kötelék közted és köztem
apa, anya csak egy szerep
a jó szerephez, jól öltöztem,
de a rosszhoz is,
eljátszhatom azt, aki lettem volna,
ha gyerekként nem a te génjeid öröklöm,
mára már rajtam ragadt bélyeg,
vízzel, szappannal le nem törlöm
