Természet

    Tavaszi szél simogat lombokat, virág nyit, szótlan szirmok, csendes üzenet –   Kikeleti nárcisz keserű illata, szép, napsütés-mosolya, könnyűvé teszi sétámat.              * Későre jár, párás réten át, messze fut a gondolat, sors-fonalat talál, gombolyít.   Százszorszép könnye [… Tovább]

                                                                      Ősz simul már                                                                                                  Koosán [… Tovább]

Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten. miért álmodunk ma is fegyverekkel már több mint ötven éve torkolattüzek provokált könnyek kinek van erre érve  ha a hó elolvad macskatetem aki elveszett a kertben miért [… Tovább]

  Kihűlt  padot  ráboruló  zúzmara  vígasztal: az  utcasarok  ólomszürke,  csüggedt  végvidék.  Kősúlyos  szárnyait  bontogatná  egy  őrangyal,  de  befedik  csorba  tollait  hűs,  fehér  pihék.    A  folyó  feleselne  még,  jeget hozó  faggyal:  csacsogni  szeretne,  játszani  vizével  egyre,  de  siratóasszonyként  hajol  fölé  [… Tovább]

köszöntő felnőtt hangra     Ritka őszbe fordult kontyod, édesanyám, lelkem! E világra való jöttöm’ hogyan is köszönjem? Szíved adtad s drága méhed, lettem a gyümölcse, Mint a két fél piros alma, úgy kötődtünk össze.   Rózsabimbók illatával kaptam langy [… Tovább]

Kortárs festményArt Salon Budapest Keleti Károly 22                                       Koosán Ildikó   fény mögül ernyedten bukkanó félhomály,csipkésre törött síküveg-élek egymásutánja,fekete térbe halmozott visító-zöld törmelék- kupac, elszenesedett fatörzsek ág- bogos összevisszasága elmázolt kékkel esztétikus színorgiába, s itt-ott parányi pajkos citromsága a résekbe hűsülő napfényt imitálja, [… Tovább]

      Sivító hang követi gyatra lépteinket, erősebbé válnak lábnyomaink, még többen járják ismeretlen utunkat, mint azt valaha is mertük volna hinni.   Elviselni a zajt, csak a belenyugvók tudják, mi a csendre esküdtünk föl, az éj csendjére, mi [… Tovább]

  Utazás               Koosán Ildikó  ezer- zöld tavasz képi világa sorjázik a száguldó vonat  fényfüstös ablakára,spontán tavaszi tárlat; közelről lenne jó látniselyempárába szőttmesszi hazádat;  emberléptékűszépséges vidékede képeken túlrólkéretlen átvilágol csakhogy még egyszer ott járj legalább gondolatba’ kiszakadva egy boldog pillanatra a valóságból.  2014. április 28.  

  Kék égen tavaszi fellegek, tenyeremben fénysugár rajzolta, kis mosoly bujkál.   Mint kibomlott levelekre rásimuló virágszirom, repdes köröttem,   araszol, egyre közelebb – a szívemhez.            

A valóság széle megindul feléd, köréd zsugorítja rohanó lélegzetét az Isten, karodra illeszkednek a házak, közeledből erőt gyűjtök, nézlek, ahogy egyetlen embernyivé lesz a zaj,s apró kis villanásaival tűnik, kontúrodba vész a város,mind a dohos pincék, a porpúderes járdák,a virágos [… Tovább]

    A tavaszi szerelmes nyáladzások, a virágok és miegymások, a csókok, a Duna, a sütik, meg a szerelmesek kik azt sütik, valahogy idén elkerülnek messze, és olyan furán el vagyok veszve. Valami hiányzik, szokatlan érzés, romantikus szálka a szememben, [… Tovább]

  Hargita hegyláncát hajnal aranyozza, ablakomba’ két szál a pünkösdi rózsa. Tavaszi szél járja, piroslik az orcám, hittem az édesem igaz marad hozzám.   Tudtam a járását, szíve kondúlását, kapualjban vártam lépte fordúlását. Ha nem jő estére, sem a vetett [… Tovább]

MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ (1852-1919) ÁPRILISI FÉNYEK (TAVASZI VIHAR), 1910 UTÁN   újra tavasz van, szinte nyár is – meglegyintett az elmúlás is – mér’ ne örülnék, hogyha hagynak, város szélén a tavasznak; eddig csak jöttek, voltak, lettek, alig törődtek az emberrel [… Tovább]

  Ma nem szeretnék a saját helyemben lenni, elönt a tavaszi fáradtság, a depresszió és ennyi. Te sem vagy itt, nem adsz jelt magadról, és míg a hiány gondolkodik, körbefonja-e a napom, szívem a porban landol, az agyam most nem [… Tovább]

Tisztaságot ígértek a percek. Versbe öltöztettek, és mégis a lapoknak fehérségét betűk jószága morzsolta el, becézte könnyűségeit, ismeretlenül. Csak egyetlen feláldozható bárányról feledkeztél meg, Mindenható. Azóta nyájas, göndör fonalú húsbőrére karcoltad az időtlenséget, ujjaid hegyével hosszú úton ódáig fordult a [… Tovább]

    elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot elrejtem magam hogy megtalálhass szavaimból vetek neked ágyat metaforákkal üzenek érted [… Tovább]

      Ne  keresd,  mert  otthon  nem  lelheti  senki ( kocsmaasztal – fára  feszülve  vezekel ) szent  voltát  muslincák  glóriája  jelzi, de  a  megváltása  sohasem  jöhet  el.   Pedig  ő  is  az  igazságot  keresi ( jobbára  a  borban  –  [… Tovább]

Eljön majd a szép tavasz, szép tavasz,kiragyog a fényes nap, fényes nap. Leolvad a nagykabát, nagykabát, fellibben egy lenge sál, lenge sál. Kinyílnak az ablakok,ablakok, tavaszillat beoson, beoson. Víg kedélyem visszatér, visszatér, ha kihajt egy zöld levél, zöld levél.

… voltunk és vagyunk sosem véletlenül vagy céltalanul csodákra várunk megszeppenve mosolygunk amikor tavaszi rügyeket ringat az almafa ága s mi angyalokat látunk rózsaszín ruhában nem félek remélek kertemben ma szabadon szállnak a madarak   ——————————— voltunk, vagyunk, várunk, mosolygunk, [… Tovább]

Nem volt ez más, csak egy villanás, sóhaj… évente visszajár, bekopog, s a nap újra ragyog. Félig hunyt szemmel gondolom:   Ne menj! – elviszel mindent – Lebbenő lepkeszárnyon múlik boldogságom. Szálló képzeletem… határát magam szabtam.   Fejem felett nézem [… Tovább]

Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék. Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.   Finoman nyit virágszirmokat, harmatot lehel kelyhükbe, szemembe. Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.   Csak lábnyomodat söpri a szél, itt-ott, amerre mentél…

                   botrány evilág repedés                                        falfehér vértelen makogás                                                                                     csupa seb                                                                                    csupa kín                                                                                    csupa szó elbújik az Isten csalogatod                                                 ne ordíts                                                 ne nevess                                                 ne beszélj                                                              gügyögő halaink dala száll: ne [… Tovább]

M.Laurens  A HÓEMBER HALÁLA ( Az elfeledettekért )       Szeretetben született egy boldog, tisztalelkű, s hófehér világba, hófehér álomként kezdte létét, hó pihékből, Hóemberré válva.  Kis kezek bábáskodtak körötte, Őt paskolva boldog kacagással, a szánkózó domb apraja nagyja [… Tovább]

tavasszal újra minden feléled       Még vacog a februári nap, érzékeny műszere fagyot mutat, de tünékeny a tél, a csattanó szél vív zord   csatát a kopár fákkal, várja a csodát, a fényt, a szép, sudár holnapot, tavaszi [… Tovább]

Ha dallam lennék, tavaszi hajnalon madárdallal keltenélek. Körültáncolnám kócos fejed s tudnád, hogy én ébresztelek.     Ha fény lennék, ott lennék veled bármerre mész, utat mutatnék, csillognék szemed tükrében, ha magányra vágysz, eltűnnék, hiányomból éreznéd, fény vagyok.     [… Tovább]

Egy illatozó, mély-lila csoda, ahogy csokrokat köt az orgona, friss zöld pamacsot simogat a fény a magasodó fenyők ághegyén, a fű a földből visszaköltözött, a meggyfa fehér blúzba öltözött, és úgy örül az öreg almafa, hogy törzse szinte földig hajlana, [… Tovább]

Hóeséssel érkezett el az ünnep, csillogó tükörképbe bámul a Hold, jégcsipkés ágak között a szél dalol, egy születéssel hitek teljesülnek.   Karácsony-álmot őriz az emberagy, vágyakozva tárul szíve kapuja, majd halkan felcsendül a halleluja, lélekzugban csipetnyi örömet hagy.   Kint [… Tovább]

(születésnap)     Szeretném, ha ujjaid történeteket írnának hajamba. Csókokat hátamra, majd ajkamra kívánok. Összebújást. A legnyersebb igazságot mondd, vagy a még hihetetlenebb hazugságot, például azt, hogy a világ legszebb asszonya vagyok, hogy határtalanul szeretsz, ilyen egyszerű dolgokat, monoton, másnak [… Tovább]

Szeretettel…       Nézem a tavaszi felleget, mögötte – hitem szerint – a kék ég… Látom a szemed, gondolatot rejteget.   Felhők vonulnak, szempillád csukódik, napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon. Oda – vissza lépeget a képzelet.   Pillanat [… Tovább]

*       Akár egy fa, ős földdel, kóbor szellő mély völggyel, tavaszi lomb napfénnyel, patak régi medrével. Árkádba zárt kő-kővel, apa a gyermekével, ím, erősödtem újra, hitben, szívben, Krisztusba’.    

  Kielo   Kielo – ki él?? Világunk mit ér?? Hamis gyémánt fénye világít az éjben, a nagy sötétségben. Hazugok mesélnek.   Erdeink halottak, fáinkat lopkodják, földjeink szikkadtak, a semmit aratják. Fiút utca nevel, gaz n? virág helyett.   Telehold, [… Tovább]

Elindítva a világ peremének, ha puha szó érint, túlcsordulok és lefolyok oldalán e cserépedénynek. Lent eltaposnak vagy szétáradok. Bús kalapácsok kopognak bennem, itt voltam köztük és szolgáltam telemig, egynek sem kellettem magam verg?döm a k?fallal körbezárt hangtalan veremig. Félszárnyú madarim [… Tovább]

Páros csillag vízi zenét hallgat, búvó szellő kavicsokat altat. Holdas úton lámpás bogarak ébresztgetnek szárnyas lovakat.   Bíbor hajnal teregeti fátylát, tündérkéz óvja Katica álmát. Harmat csillan kelyhen, karimán, sóhaj röppen szöcske-paripán.   Bimbó nyílik, tiszafa virágzik, hegy-völgy mélyén süni [… Tovább]

József Attila nyomán Szellő, hogyha volnék, megcirógatnálak, szoknyádat libbentvén suhannék utánad… Majd mint tünde napfény megcsókolnám vállad, szárítgatnám arcod, mikor könnybe lábad.   Felhő, hogyha volnék, rád adnám subámat,  tarlókat áztatnék, ne törje a lábad, aztán forrás lennék… megitatgatnálak, sebeid [… Tovább]

Két kos futkos, gyapjuk lucskos, valaki  tavaszi szellőn jár.   Harmat  gyöngye  csöppen rögre, ahol az ibolya nyílik már.   Támad  zápor felhővárból, Jupiter ereje döngve száll,   rétek selymén,  tündérkelmén aranyát szövi a  napsugár.

mennyi pitypangot hord a szél   amikor hazafelé tartunk s elfogyott kezünkb?l az utolsó temet?virág milyen más  a tavaszi temet? illata harsognak a zöldek levelek félénken bomlanak az óvó rügy öléb?l siet?sen szirmokat hullatnak a fák türelmetlenül huppantunk játékaink mellé [… Tovább]

Bár alkalomra született – megosztom Veletek!   tudom utolsó nap a harsonákat hinném bár alszol itt a bánat es?tlen tavaszban szomjas kerted itt hagytad kis karok öleltek angyalok siessetek a harsonákkal talán még eléritek sebes szárnnyal hogy halandó szívünk nyitott [… Tovább]

apró semmiségek…   Látom most, hogy olvasol, ajkad szögletén a kis mosoly. Papíromon játszi fény szalad, fut előttem a gondolat.   Mennyi szépet takar e szívdobbanásnyi pillanat. Most lélegzet visszafojtva vár, addig…   Napra nap halad, apró semmiségek, tavaszi illattár, [… Tovább]

Illusztráció: negis art képe, facebookról Lassan összeállt a kép mozaikból az egész. Látom: régi kapuk, utak, állomások.   Mát nem zavar itt-ott a festett rajz mindig volt sötét folt gondolataim lélek-házában.   Álom-tükörbe nézek múltat idézek… Számtalan a kopott foncsor [… Tovább]

kezéb?l a vödörbe ejti a szivacsot   vadgesztenyék alatt ahol az árnyékon  parányi ablakokat nyit a fény a mezsgye az él?k közt s akik anyák apák s mind valakinek a gyermekei voltak amit felvert a gyom buján telepszik a feledésre [… Tovább]

Halványkék csendet görget a hajnal, lábam elé térdel a tavaszi táj, f?zfák bólintgatnak kibontott hajjal, bokrok integetnek lépteim nyomán. Korán indultam, nem ér utol álmom, fények sarjadnak csupasz ág hegyén, andalogva lépek, talán megtalálom, merre csavarog a smaragdzöld remény. Csokorba [… Tovább]

    Bámulok, próbálom ajkadról olvasni le a hatás-ellenhatástalanság bosszantó mechanizmusát, s ha lejjebb siklik olykor a suta gondolat, előjönnek még egyéb izmusok. Tekintetem rőttarany szőrszálon inog, egy a néhányból, mi lapul az ing alatt.   Lenni vagy meglenni, ez [… Tovább]

Az illusztráció – Constantin Brancusi: Femme Se Regardant Dans Un Miroir *       Az öröm burkában érik, lám a remény, Magvak csiráznak a lomb alatt, Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél, Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! [… Tovább]

…jelen- pillanat… *   Vagyok, aki voltam, /s/óhajokért nem hajoltam. Cifra köntösbe öltözött múltam előled titkoltam. A jövő… tán’ fel se villant, jelen-pillanat kitakart. Tudom, nem érdem a vétek, hasztalan szavak, miértek, nincs rá semmi válasz…   Tavaszi szél pörget [… Tovább]

      Kapcsold le a csillagokat, kezeiddel simogasd végig a testem köré nyújtózkodó meztelen éjszaka árnyékát. érezd, ahogy lassú mozdulattal előhívom szívem sötétkamrájából a holnapba szeretkezett álmaink fényben forgó sziluett táncát. Pihenj meg lelkembe fáradt lelkeddel, fészkelj illatomba, érintésembe. [… Tovább]

  Mikor gyerek voltam, mijn blog nagyanyám mesélt nekem mély, sejtelmes hangján. Én voltam az erdei fák tündérkirályának, és tündérkirályn?jének lánya a sötét rengetegben. A Szelek temploma volt ?si faimádó vallásunk követ?inek, a szent hely.  Felé sötét vérvirágok övezte út [… Tovább]

  Az apátia lassú trombitái ülnek fülemben, hangjuk síró-rezes, messzir?l hangzó. Az éjszaka nagy, fekete haja szálldos, simogatja arcom, pupilláim a semmibe exponálnak. Valami ?si, férfi – béke ez, mégsincs senki, kinek megadnám magam: vicsorgó vadállat, önmagát kerget?. A dúlt, [… Tovább]

Elkopnak végleg       …a bézsszín? ruhát mint újat viseltem, anyám régi tavaszikabátja volt, kitelt bel?le, alul nagy felhajtással; leengedik, ha kell, kitart a hossza jöv?re, /csupán a kopott rész lett félredobva;/ viselheted- mondták- ünnepnapokra! bal oldalt, szívem fölött, [… Tovább]

*       Mikor a szörnyetegek igazabbak az embereknél és fenevad tekintetükből kandallómeleg árad, és siralmas hervadása a pillanatnak ragyogja be a primitív kiskocsmákat, akkor válik ketté a Vörös-tenger vízhegyek szurdokában az Úttal, akkor rendeződik Eggyé az Egész könnyed [… Tovább]

szél olvaszt meg ág-lelkemen minden jeget,  elég volt fázni, jobbra és másra várni, élni   élni akarok újra, ölelésbe burkolózva hívni a lepkét kerget? tavaszi eget, hancúrozva patak partján keresni a szemed sugarában perzsel? varázst, s hinni, hogy az égben [… Tovább]

A pásztorok már nyugvóra terelnek. Év évre múlik. Átmenti a lelket. Az árnyék megpihen a fénye mellett, s a fák tavaszig őrzik a szerelmet.  

Szempillám hajlékony függönye mögé zárva, shogun dúl szeretetháborút,  falak közé szorított szívem háza, el?tte délibábként változó  vándorút.         Vörösagyag falak, alacsony zsúptet?re tapadó moha, bambusztemplom  homályba vesz? mélyén,  kígyóként szorító  isteni dal hatalma.   Régi id?k küldetése, tétlen h?s, téged [… Tovább]

*   szél zizzen halkan a kopár parkban két száraz levélen ‘hogy megpihen erezett utak pókhálójában lépteim nyomán enyészet liheg   fáradtan kúsznak emlékfalakra dérlepte percek árnyékai pillanat-örvény ringlispíljében félve fogódznak vágyálmaim   tavaszi felhő oszlatja gondját Nap ölén nyíló [… Tovább]

…született: a 2011-es tavaszi debreceni Toronytalálkozó okán…* Ott fogsz majd sírni – BENKO DIXIELAND http://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4     …kezemből hidegen pereg az idő őrült is lennék szívesen hogy megteremthessem a meg nem születőt   a többit már nem keresem elveszett két [… Tovább]

*       1.   Tudsz e Földön örök csodákról, szépségről, rétről, égi világról… Tavaszi szellők, selymes kék ernyők, bujkáló felhők örök daláról, az azúrosan fényes  lalaláról…   2.   Kacag a rét, téged hív, szeress nagyon, így szólít, [… Tovább]

*   Bordáim alá döfött tűrt csönded, kicsit megült ebben a fészekben, és nem a boldogság rostjait gomolyítja tovább, hanem olyanná vált, akár a tölgyek ökölbe szorult tenyere bensőm raktárában, nem más már, csak az emberi mulandóság mozdulatlan szfinxe.   [… Tovább]

… hallgatlak…     Tavaszi szelek lassú susogása hallik,     árnyak rajza a vízen, hallgatlak.  Szavaid s  gyűrt szirmok hullanak.   Apró csillogás, csendes remény,    fák közt suhanó emlék… 

    Lassan múló napok, fények, árnyak, tavaszi dalt muzsikálnak. Kertben fény-tiszta hó virága, összehajló fűszálak tánca, változást hirdet… Nézd, a szél messze kerget telet, engem, Téged…      

feszes inakkal itt maraszt csend idegen vak szigeten már lépni fáj ha nem vagy a célnál nem félsz hogy elszakad a cérnám ahogy a fák a vízre ahogy feláll a nagyerd? és símogat a pengés már szinte borotvál lekophat a [… Tovább]

2011. január 11. (14.) Ma tavaszi eső hullt: remény szele lengette a fákat, tudtam, új tavasz gyúl’ hol semmi sem fájhat.   Ma szelíd mosolyod ölelt: selymesen cirógattad hajam, éreztem e különleges közelt hallgattad kimondatlan szavam.   Ma téli napsugár [… Tovább]

Kép: Galántai Fekete Teréz Évszakok     Hópehely-varázs, téli szánon utazás, percnyi villanás.   Tavaszi virág, átszálló emlék-felhő, boldog álmodás.   Nyár, esőpermet, békés égen szivárvány, alatta élek.   Aranyló őszben, dér lepte reggeleken már megérkezem.  

  Szelíd tavaszi nap kísérti meg lényem, szélsebesen fúj, serény fordulattal bekebelez, kitaposott pázsitra léptem, a nagyság a tátongó gödör mélyén semmissé lesz, földigiliszta féregmozgást végez, a fény ereje gyenge, testem fázik, zaklatottság lávája megkörnyékez. Nem minden az, aminek látszik! [… Tovább]

Anno 1988.       fakó fák a szeptemberi szélben ne sírjatok, ha jő az ősz koronátokra köd költözik lombotok színessé lesz fekete törzsetek mozdíthatatlan gyökeretek nyugszik a fáradt földben készüljetek a hideg télre hosszú lesz a fehér, fagyos évszak [… Tovább]

cseppen a porbalangyos tavaszi zápor– angyalok könnye – *** es? fürdeti portalanítja arcát– zöld mosoly a táj – *** szurokfelh?kb?lszemerkél, kés?bb zuhog– komor ?szid? –

  hatvanhét tavasza volt bebörtönözték Manolisz Glezoszt vonultunk az úttest közepén hajunkba túrt a tavaszi szél elmaradt a pol.gazd.óra tüntetni  mentünk parancsszóra transzparenst nyomtak kezünkbe „szolidaritást” eszünkbe szabadságot követeltünk gúzsba kötve másért tettük „márciusi ifjak” voltunk s elhittük, hogy ez [… Tovább]

Érdekes történet a hatvanas évekb?l. Ázik, s fázik a föld hetek óta, téesztagok tapossák csicsogva a d?l?út jól meglazult sarát. F?nöki parancs, fogadták szavát.   Tengernyi ragacsos pocsolyába belesüppedve esdekl?n várja egy répával megrakott pótkocsi, hogy verméb?l kimentse valaki.   [… Tovább]

pipacs virít piros ékes kerete a róna véges     PLEIN-AIR  A KOGARTBAN   színes foltok dúsan égnek teret adnak párás égnek ahol ráesnek az árnyak  testek lassan köddé válnak   árva kontúr alig éles kalap alá arcul béles orra dudor porca  széles [… Tovább]

Néha az vagyok, amit szeretnél,Csábító fény, fojtó szenvedély.Zöld szem? macskaként simulok testedhez,Fájdalmat nem ismerve marok a b?rödbe. Sokszor az vagyok, amit szeretnél,Borút el?z? tavaszi napsütés.Éget? vágyad, h?sít? szele,Szomjad oltó, tiszta éltet? vized. Néha az vagyok, ami nem szeretnék,Lelkedben kavargó, éjjeli [… Tovább]

                                                      Idejét sem tudom,                                                       mikor fordultam hozzád,                                                       én, a feledékeny szolgád,                                                       járt utamat elhagyom;                                                       búcsúzom a csupasz fáktól,                                                       száraz levelek harsány hadától,                                                       benőtte vastagon a gyom,                                                       bekövetkezett a nagy alakváltás,                                                       hangos ricsaj, [… Tovább]

Áldott légy,tavaszi hangodért,tózöldszín szemedért,tekintetedért,minden lágy csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy, hogy voltál, hogy lettél,jártál énfelém, éstalán szerettél;minden szép csókodértlégy áldott!Áldott légy! Áldott légy,sok, éji duruzsolásért,karod ölel? melegéért,tisztességedért,hajadnak szell?s röptéértlégy áldott!Áldott légy!

Nézek ki az ablakon csendben merengve az ébred? tavaszi természetre, kezed kezembe temetve s gondolataim szárnyalnak. Tán ez az élet rendje, a szíved adománya hogy itt ülhetünk együtt merengve régvolt id?kr?l, mit?l kezdve lelked lelkemmel egybeforrt, meghazudtolva a kort érzésünk [… Tovább]

…akit két évig korrepetáltam… csönget kett?t, ajtót nyitok nem is kérdem, már meséltessék elképzelni, mi voltnem az iskola, az tré anyu tegnap elköltözöttvolt már rég egy barátjaja hogy apu mit szólt hozzá?az tuti, hogy nem bánta neki is van barátn?jevégül [… Tovább]

állhatatlanok lennék vagy csak értetlenek (Radnai István)    virágzó sárgák rózsaszín jácintokhagymáitok kifogyhatatlan erejévelmert a gyep felujjong lépte nyománminden tavasszal valóban kérdezheted a létünk fölé valóban a fejünk fölött állnak-e megcsak egy pillanatra amíg mi állhatatlanok állhatatlanok lennék vagy csak [… Tovább]

    Végre itt a tavaszillat, a tócsák színe is tinis, s amíg a szél vizet áraszt, pattanása n? az ágnak, virágruhát ölt a rét, a gólyapár visszatért.   Áprilisi fény melenget, a n?k karcsú kristálykelyhek, kivillan ékszerköldökünk, kontyba szivárványt [… Tovább]

* Kora-tavaszi szél varázsolta lággyá arcunkat, simított egyet, majd tovalibbent és megpihent a zsenge-puha faleveleken.   Néztük a kikeletet, a csodát… átitatódtunk a szűrt napfényben, játszottunk régi-szép fűbe rejtett csoki-nyuszis, tojásos reggeleket.   Elmúltak…   Új-húsvét vasárnap köszöntött ránk, Lánykám [… Tovább]

Furcsa álom…     Valami fucsa álom kellene, ami messze visz, új utat mutat, ahol megtalálhatom végre, régen elkószált magamat.   Kézen fognám a kis csavargót, hazavinném arra a régi helyre. Szomorú lelkére orvosság lenne minden tavaszi virág mézédes – [… Tovább]

* Emlékszel? …valaha csend-királyt játszottunk, léptünk minden rezzenésit tisztán hallottuk. Reccsent az olajos padló, dermedve megálltunk, a játékszabályt betartottuk.   Emlékszel? …büszkén, méltósággal ültél, egy percig Te voltál a Király, lépésről-lépésre figyeltél, szemedben szemünk voltál. Eggyé váltunk test és lélek, [… Tovább]

    Vágyom a tornácos régi vályogházat, távolból érzem,  hogy omlik, reped, vágyom sz?z ajkát a tátikavirágnak, a ringó vetést, hullámzó réteket.   Vágyom a tilinkót, feny?fák smaragdját, vágyom a Kárpátok komor láncait, vágyom a májust, a folyót, a forrást, [… Tovább]

        Zakkant vagyok, mindenki látja, és ez lenne a mostani versem tárgya…   Anyám – mesélik – elengedett – de mért pont az üres kád felett?! -, és bár elkapott, pattanni azért kettőt hagyott, igaz, nem nagyot… [… Tovább]

  olyan vagyok, mint atávozó vonatbólmessze t?n? ?rtorony. ezerszámpárzik bennemél?sköd?k raja,és szellemek fogcsikorgatvafélelmet ülnek belém. én csakátrajzolni akarom magam,átírni minden káprázatomat −néha árnyék lenni fölötted,ha vállaidat vörösrekönyökölte a nap. tavaszi es?ben hallgatnipattogó pocsolyák suttogását,elmesélni, hogynem félek,és nem siratom meg ?sszela [… Tovább]

Szemedben egy könnycsepp * Énekelj leánykám! Az öröm burkában érik, lám a remény Magvak csiráznak a lomb alatt Rügyeket duzzaszt a langy-meleg szél Tavaszi dalra fakadnak a vén falak. Énekelj leánykám! A múlt egy röpke percre elmarad, S napfény győz [… Tovább]

Ego sum via, veritas et vita.. A Bazilika homlokzatán is ez áll.     Engem válasszatok! Mindent ígérek és adok! Láthattok. Nem virítok plakáton. Helyem a lét-nemlét határán karóz ki mezsgyét, rátok bízottat, közösen alkotottat, hogy fél lábbal itt, féllel [… Tovább]

  egy tornacip? amilyet 68-ban hordtunk (tudom te is ismered) lábamról állandóan rám nevetett fekete vászon fehér gumiszegéllyel boka zoknit hordtam hozzá farmer szoknyás lófarkas lány   csodás világot éltünk boldogan és gyáván szerettünk táncoltunk énekeltünk   szánkra vettük a [… Tovább]

Miért kérded, Hogy hol tart az álmom, Megvalósult-e, Amire vágyom, Ami egy ideje, Hajt, ?z, és eléget? Én már hagynám az egészet, De mi végre Ez a döbbenet, E nagy tavaszi körmenet, Szélfakasztó révület, Vihar el?tti csend, Ez a kelekótya rend? [… Tovább]

Mindegyik macska,macskának gyönyör? szép,kutyának csúnya. Kérdezem Ámor –öregv? barátod szól -,hol van a mámor? Hideg szél légy más!Lágy tavaszi szell?véb?völ?djél át! Es? vagy, es?;hirtelen érkez? ésmesszeröppen?. Zápor vagy, zápor;titkaid faggattam énhányszor, de hányszor. Szell? vagy, szell?;simítsd ki homlokom, hogymúljék a [… Tovább]

Örömérzés úgy járja át simogatva testemet, mint egy langyos szell? a fát, lebegtet sok levelet. Légiesen bennem rezzen, bogárként pók hálójában. Még harmatos szárnya zizzen, álom vár rá valójában.   Egy búcsút int még a létnek, átalakulását érzi, átadja magát [… Tovább]

Illusztráció: Aranyossy György: Emlék a jelenben 1987     Könnyek által párnába rajzolt orca        Valamely ódon, süld? messzeségben, Úrfikorban, az ?si boldogultban, Alig mutáló, hetyke tavaszi éjben, Ceruzátlan skiccelt jámbor álmaimban Láttalak már sokszor, több, mint elégszer [… Tovább]

Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímicsa,/Imádkozz a fényért, hogy arcod simogassa *     (és mondá az embër- népiesen szólok)   Esdekëlj a fínyirt, hogy orcád mëgsímiccsa, Esdekëlj a tavaszirt, a jegët fëlolvassza, Esdekëlj azokir, kik igazán szërëtnek, szólald fohászidba [… Tovább]