1.
Tudsz e Földön
örök csodákról,
szépségről, rétről,
égi világról…
Tavaszi szellők,
selymes kék
ernyők,
bujkáló felhők
örök daláról,
az azúrosan fényes
lalaláról…
2.
Kacag a rét, téged hív,
szeress nagyon, így szólít,
pattan a rügy, ébred a nyár,
árad a szív – árva madár,
fénylik a föld – sárga kalász:
dúsan ringó életvirág,
kószál a lélek, izzik a vágy,
szépséges vagy, ó, te világ!
2.
Fátyol az Ég – csillagmező,
hívlak, ó, nyár, múlj el eső,
csókold ránk a párák dalát,
Istent is féljed, ó, te világ!
4.
Áldoz a nap is,
hunyt szemmel vár,
csillagot kerget már a határ,
karjai fáknak
zöld lombos árnyak,
gyöngyselymű fényes egén
ott leszünk egyek,
hisz szeretlek én.
5.
Tudsz-e a Földön
égi csodákról,
reggeli langyról,
mennyei hangról,
alkonyba lépő
csupa színaranyról,
lala-la-la-lalala,
mikor a legényest
leányok is járják,
midőn a Nyár szerelmét
tüzes szekéren
villámok hordozzák.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: M. Fehérvári Judit
