Rózsa Ibolya : Évszakváltás

Anno 1988.

 

 

 

fakó fák a szeptemberi szélben

ne sírjatok, ha jő az ősz

koronátokra köd költözik

lombotok színessé lesz

fekete törzsetek mozdíthatatlan

gyökeretek nyugszik a fáradt földben

készüljetek a hideg télre

hosszú lesz a fehér, fagyos évszak

lehajtom a fejem előttetek, fák

ti vagytok elődeim tanúi

regélni tudnátok feledett napokról

emlékekről, titkokról, barátságokról…

Mennyei levegő burkában

fénylő uralkodók!

Színpompás leveleitek

rubintos avarnak hullanak

lábammal belesüllyedek

zörögnek alattam sárga-piros

zöld-barna színükkel

a szelíd őz köztük

jól rejtőzik

takarjatok,

védjetek engem is

ugyanúgy

száraz levelek

hogy pihenjek tavaszig

s törékeny testem

erőt szedjen magának

az új esztendőre!

Mégegyszer meghajlok mélyen

előttetek dicső fák, ti vagytok

az ER/d/ő szimbóluma

pompázzon veletek a világ!

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/