Maretics Erika : Tündérkirálylány

 

Mikor gyerek voltam,

nagyanyám mesélt nekem

mély, sejtelmes hangján.

Én voltam az erdei fák

tündérkirályának,

és tündérkirályn?jének lánya

a sötét rengetegben.

A Szelek temploma volt

?si faimádó vallásunk

követ?inek, a szent hely. 

Felé sötét vérvirágok

övezte út vezetett, mely

a végtelenbe tekeredett

  sápadt holdfényben, 

akár egy fehér fonál.

A ködön áttetszettek a csupasz

faágak, és a hófödte táj.

Selyembársony ruhám

a zöld ezernyi árnyalatában pompázott,

mint a tavaszi szell? borzolta

fiatal nyárfa lombja.

Hajam vastag fonatokban

omlott vékony derekamra,

fénytelen szépségben,

mint a k?risfák kérge.

Néhol aranyszínben játszott,

akár a tölgyfák levelének szegélye

télvíz idején….

Ma is érzem,

ahogy nagyanyám

karja véd?n átfon,

és én

elhiszem, hogy

ez nem álom.


 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.