Seres László : Házi őrizetben

Házi őrizetre

ítélték szívem,

keblem szűk kelyhe

elég egy rabnak.

Hagytam bűnbeesni…

s most a felszínen

védőügyvédje vagyok

magamnak

s ügyésze,

ki vádol,

bírája, ki dönt,

-porig lesújt-

s lelke mélyén felment.

 

Nyughatatlan szívem,

marad időd

 újra átélni

a nagy szerelmet

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.17. @ 15:16 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.