feléled
Még vacog a februári nap,
érzékeny műszere fagyot
mutat, de tünékeny a tél,
a csattanó szél vív zord
csatát a kopár fákkal,
várja a csodát, a fényt,
a szép, sudár holnapot,
tavaszi csillagot, altató
mesét, a fű is zöld lesz
nemsokára már, előbújik
egy vidám hóvirág, csicsereg
vígan egy kedves kismadár,
fészkek gyűlnek majd a
tetőn, de még szalonnát
melenget a madáretető,
friss szellőt vár a lélek,
tavasszal újra minden
feléled, borús dalt visz
a téli szél, de már nyílik
szívünkben a télvégi tér.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Vajdics Krisztina