Ne keresd, mert otthon nem lelheti senki
( kocsmaasztal – fára feszülve vezekel )
szent voltát muslincák glóriája jelzi,
de a megváltása sohasem jöhet el.
Pedig ő is az igazságot keresi
( jobbára a borban – mint várhatnánk tőle )
’s a hozzáállása sem éppen mózesi;
”Szentelt víz helyett fakadjon – kóser lőre !”
Már foglalnák imába – örök életre
( első vendég ’s ő távozik utoljára )
hasztalan hanyatlik feje, lába, keze;
ám, az ivó törzsét képezi a mája.
Leheletétől – akár véres csatában
( és talán nem azért, mert csak egy is beteg )
a kiskocsma füsthomályos ablakában
halomra hullanak a tavaszi legyek.
Mert csatát foly(t)at ő, nem intrikát kohol
( persze, nem ártatlan legyekkel áll hadban )
ellensége itt mindennemű alkohol;
pusztítja is őket – gajdolva vagy halkan.
Második – nem ! Az első számú otthona
( itt kortyolja el, ’s alussza át a napot )
néha jut egy kistál pörkölt és tarhonya,
mit a jó kocsmárosné kegyéből kapott.
Chilis babra is jól csúszik a hideg sör
( ez a bevált keverék gyilkosan tömény )
mikor nyomában a hátvágánygáz kitör,
görények számára megszűnik a remény.
Zárórakor végre az utcára lódul
( az utat követni csak pár méter híja )
hazafelé szomszéd portáján jár pórul;
asszony sodrófája útbaigazítja.
Lakába érve, már fekhelyére rálát
( pók a sarokból előkaszálni sem mer )
négykézláb lerúgja cipőjét, míg álmát
őrzi lábszaga; a titkolt biofegyver.
Majd befelé fordultan elszenderedik
( operát horkol – mint muzikális vadkan )
miközben néhány tégla másnap reggelig
meglazul a békésen málló tűzfalban.
Álmában még elhiszi; egyszer megjavul
( szentül fogadja, nem néz többé piára )
de felismerésként föléje tornyosul;
”Száraz torokkal mászni e Borgotára?!?”
( 2012. július 22. )
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Schifter Attila
