Schifter Attila : A kocsmaszent ( ”borgotajárása” )

 

 

 

Ne  keresd,  mert  otthon  nem  lelheti  senki

( kocsmaasztal – fára  feszülve  vezekel )

szent  voltát  muslincák  glóriája  jelzi,

de  a  megváltása  sohasem  jöhet  el.

 

Pedig  ő  is  az  igazságot  keresi

( jobbára  a  borban    mint  várhatnánk  tőle )

’s  a  hozzáállása  sem  éppen  mózesi;

”Szentelt  víz  helyett  fakadjon    kóser  lőre !”

 

Már  foglalnák  imába   örök  életre

( első  vendég  ’s  ő  távozik  utoljára )

hasztalan  hanyatlik  feje,  lába,  keze;

ám,  az  ivó  törzsét  képezi  a  mája.

 

Leheletétől   akár  véres  csatában

( és  talán  nem  azért,  mert  csak  egy  is  beteg )

a  kiskocsma  füsthomályos  ablakában

halomra  hullanak  a  tavaszi  legyek.

 

Mert  csatát  foly(t)at  ő,  nem  intrikát  kohol

( persze,  nem  ártatlan  legyekkel  áll  hadban )

ellensége  itt  mindennemű  alkohol;

pusztítja  is  őket   gajdolva  vagy  halkan.

 

Második    nem !  Az  első  számú  otthona

( itt  kortyolja  el,  ’s  alussza  át  a  napot )

néha  jut  egy  kistál  pörkölt  és  tarhonya,

mit  a    kocsmárosné  kegyéből  kapott.

 

Chilis  babra  is  jól  csúszik  a  hideg  sör

( ez  a  bevált  keverék  gyilkosan  tömény )

mikor  nyomában  a  hátvágánygáz  kitör,

görények  számára  megszűnik  a  remény.

 

Zárórakor  végre  az  utcára  lódul

( az  utat  követni  csak  pár  méter  híja )

hazafelé  szomszéd  portáján  jár  pórul;

asszony  sodrófája  útbaigazítja.

 

Lakába  érve,  már  fekhelyére  rálát

( pók  a  sarokból  előkaszálni  sem  mer )

négykézláb  lerúgja  cipőjét,  míg  álmát

őrzi  lábszaga;  a  titkolt  biofegyver.

 

Majd  befelé  fordultan  elszenderedik

( operát  horkol    mint  muzikális  vadkan )

miközben  néhány  tégla  másnap  reggelig

meglazul  a  békésen  málló  tűzfalban.

 

Álmában  még  elhiszi;  egyszer  megjavul

( szentül  fogadja,  nem  néz  többé  piára )

de  felismerésként  föléje  tornyosul;

”Száraz  torokkal  mászni  e  Borgotára?!?”

 

 

( 2012.  július  22. )

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Schifter Attila

Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.