Vágyom a tornácos régi vályogházat,
távolból érzem, hogy omlik, reped,
vágyom sz?z ajkát a tátikavirágnak,
a ringó vetést, hullámzó réteket.
Vágyom a tilinkót, feny?fák smaragdját,
vágyom a Kárpátok komor láncait,
vágyom a májust, a folyót, a forrást,
sz?l? friss levét, ha présen átfolyik.
Vágyom keresztútnál azt a pléh keresztet,
játékos tavaszi kisbárányokat,
a követ, mit víz sodor egyre messzebb,
s a patakparti vízimalmokat.
Vágyom, ahogy eke barázdába mélyed,
a faragott-dísz? székely nagykaput,
ökröket szekérrel, csendben, ahogy lépnek,
s falum, ahol vígak a vasárnapok.
Ó, tedd meg Uram, tedd meg még érettem,
küldj hegyeken túlra éltet? napot
a tornácos házra, ahol megszülettem,
barackvirágmézzel terhes illatot.
Tálán egy napon e kínzó vágy a múlté.
Hársillat, ha beleng, édes jázminillat
s a kemencéb?l frissen vett cipóé,
velük ?rizgetlek örökkévalónak.
Fordította Koosán Ildikó
2010-02-16
MÃ?Æ? doare lutul prispei de acasÃ?Æ?,
Îl simt departe, coÃ?Ÿcovit, crÃ?Æ?pat,
MÃ?Æ? doare gura lacomÃ?Æ? de coasÃ?Æ?
Ã?ži lanul când se-alintÃ?Æ? legÃ?Æ?nat,
MÃ?Æ? doare naiul, codrii verzi de brad,
MÃ?Æ? dor CarpaÃ?£ii-ncovoiaÃ?£i de trudÃ?Æ?,
MÃ?Æ? doare maiul cum bÃ?Æ?tea pe vad
Ã?ži zeama aguridei, verde, crudÃ?Æ?,
MÃ?Æ? doare Ã?Ÿi troiÃ?£a din rÃ?Æ?scruce
Ã?ži mielul fÃ?Æ?rÃ?Æ? vinÃ?Æ?-n primÃ?Æ?varÃ?Æ?,
Iar piatra, ce pe apÃ?Æ? se tot duce,
MÃ?Æ? doare ca Ã?Ÿi roata de la moarÃ?Æ? ;
MÃ?Æ? doare brazda, lama de la plug
Ã?ži poarta ce prin daltÃ?Æ? se ridicÃ?Æ?,
MÃ?Æ? doare carul, boii de la jug
Ã?ži hora-n fiecare dumunicÃ?Æ? ;
Mai fÃ?Æ? o datÃ?Æ?, Doamne, ce-ai fÃ?Æ?cut,
ÎnalÃ?£Ã?Æ?-mi Soarele din nou peste colinÃ?Æ?
Ã?ži prispa casei, unde m-am nÃ?Æ?scut,
Prin flori de zarzÃ?Æ?r umple-o de luminÃ?Æ?,
O zi mai dÃ?Æ?-mi sÃ?Æ? scap de greul dor,
Cu iz de tei s-o cerni �Ÿi iasomie,
Iar pâinea caldÃ?Æ?, scoasÃ?Æ? din cuptor,
SÃ?Æ? pot mânca din ea o veÃ?Ÿnicie
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Koosán Ildikó
