Ázik, s fázik a föld hetek óta,
téesztagok tapossák csicsogva
a d?l?út jól meglazult sarát.
F?nöki parancs, fogadták szavát.
Tengernyi ragacsos pocsolyába
belesüppedve esdekl?n várja
egy répával megrakott pótkocsi,
hogy verméb?l kimentse valaki.
Nosza fiúk, elé tarktort, kett?t!
Térülnek és hozzák a megment?t;
két öreg MTZ-t akasztanak,
felnyögnek, kínjukban elkaparnak.
Csökönyös állat, nem megy a szamár!
ily’ csökönnyel áll, – a hasáig sár –
a túlterhelt három tonnás kocsi;
lábait terpeszti, fejét alászegi.
Kerekek felvert sarával arcában
kiált valaki: a százast hamar!
Traktoros indít, felb?g a motor,
indul útjára, hogy majd elsodor.
Lánctalpa kapaszkodik és törtet,
löki, marja az iszapos földet.
Térül-fordul, ragasztószeg csattan:
a kegyetlen harc indul is nyomban.
Három gép versenye nem játékszer,
Száz lóer?, s még huszonöt kétszer;
ily sok paci rugaszkodik, lódul,
a túler?t?l valami mozdul.
Csattan, reccsen, forgózsámoly enged,
s viszik vadul már az els? tengelyt.
Az emberek néznek csak egymásra,
majd a pótkocsira, – a sántára…
Fejük vakarják és káromkodnak,
szemük szikrázva szór villámokat!
Csata megnyerve, háború maradt;
kocsi, répa tavaszig ott ragadt.
Sok lúd disznót gy?z, így szól a fáma,
ugye fiúk igaz lett ez máma!
Sz?rjünk tanulságot az esetbül:
figyelj, s többet ésszel, mint ész nélkül!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Kis István Mihály
