Kis István Mihály : A pótkocsi

Érdekes történet a hatvanas évekb?l.

Ázik, s fázik a föld hetek óta,

téesztagok tapossák csicsogva

a d?l?út jól meglazult sarát.

F?nöki parancs, fogadták szavát.

 

Tengernyi ragacsos pocsolyába

belesüppedve esdekl?n várja

egy répával megrakott pótkocsi,

hogy verméb?l kimentse valaki.

 

Nosza fiúk, elé tarktort, kett?t!

Térülnek és hozzák a megment?t;

két öreg MTZ-t akasztanak,

felnyögnek, kínjukban elkaparnak.

 

Csökönyös állat, nem megy a szamár!

ily’ csökönnyel áll, – a hasáig sár –

a túlterhelt három tonnás kocsi;

lábait terpeszti, fejét alászegi.

 

Kerekek felvert sarával arcában

kiált valaki: a százast hamar!

Traktoros indít, felb?g a motor,

indul útjára, hogy majd elsodor.

 

Lánctalpa kapaszkodik és törtet,

löki, marja az iszapos földet.

Térül-fordul, ragasztószeg csattan:

a kegyetlen harc indul is nyomban.

 

Három gép versenye nem játékszer,

Száz lóer?, s még huszonöt kétszer;

ily sok paci rugaszkodik, lódul,

a túler?t?l valami mozdul.

 

Csattan, reccsen, forgózsámoly enged,

s viszik vadul már az els? tengelyt.

Az emberek néznek csak egymásra,

majd a pótkocsira, – a sántára…

 

Fejük vakarják és káromkodnak,

szemük szikrázva szór villámokat!

Csata megnyerve, háború maradt;

kocsi, répa tavaszig ott ragadt.

 

Sok lúd disznót gy?z, így szól a fáma,

ugye fiúk igaz lett ez máma!

Sz?rjünk tanulságot az esetbül:

figyelj, s többet ésszel, mint ész nélkül!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.