Sonkoly Éva : … amerre mentél

Halványul az árnyék, mellyel utánad járnék.

Tavaszi napsugárban csak hallgatás van.

 

Finoman nyit virágszirmokat,

harmatot lehel kelyhükbe, szemembe.

Helyet keresek, hiába, lépni nem lehet.

 

Csak lábnyomodat söpri a szél,

itt-ott, amerre mentél…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"