Schifter Attila : Nemesítés

 

 

 

 

Tisztult  lelkek  beszélője  a  hajnali  álom: 

összetalálkozhatsz  a  már  megszabadultakkal 

( testbörtönödből  kimenőt  kapsz   kegyelmi  áron )  

’s  a  szíved  rányílik,  mit  a  holtak  szavában  hall: 

 

„Tudod,  az  életed  csupán  pár  év  szigorított,  

hol  naponta  lélek – tűz – próbára  bocsátanak 

( talán,  egynéhány  sorstársad  reád  tipor  itt – ott ) 

de  valahogy  le  kell  váljon  az  ércről  a  salak. 

 

Ám,  az  életet  ne  sajnáld    csupán  röpke  álom   

elteltével  akármilyen  formájában  ébredsz, 

a  létezés  úgyis  továbbfut  százezer  szálon. 

A  Halál  nem  olthat  ki,  csak  újratermővé  metsz.” 

 

***

 

Lassan  reggeledik,  nappali  énemhez  térek, 

ébredő  testem  kalodáját  magamra  öltöm. 

A  sír  határokat  szabhat  időnek  és  térnek, 

’s  eltávozást  ad  majd  ez  az  (át)nevelő  börtön. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.07. @ 20:19 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás

A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.