Haiku

Napfény és eső szerelméből szivárvány szökik az égre.

Üveg Belehelt ablakvagy. Titokzatos? Inkábbcsupán homályos. Mese   Kacsalábú vár.Egy Hétfejű. Sás közöttkirályfi-béka. Rejtekhely Szétfeszítem avirágot, melyben lakom.Ollócsattanás. Lehetőség Lehettem volnadarázs, de ember lettem.Fullánkom a szó. Tavasz Érkező fecskékoperálni kezdik atéldaganatot. Ősz Pókhálón dérgyöngy,alatta őzagancsraakasztva a köd. Aluljáró Huzat köszörűszikrázik. [… Tovább]

(Amikor sok 17 szótag…)       Kagylóéj-csillag. Mindenség gyöngyszeme: hazám.   Lepke árnyékban monitor. Billentyűkön  ujjak.   Időtlenségbe hulló pillanatok. Zuhanójelen.   Egy emlék hányszor gondolható újra?   Múzsám újabban  klaviatúrával jár táncot.   Fülemben csend, szavakban szárnyak — [… Tovább]

  Síkban fekvő test Domború körvonala Konvexet alkot.   Bezárul a kör De közepére vetül, A Reménysugár.   Emberi tömeg Konformista halmaza Az egész része.   Üres a lélek, Űrtartalmat nem mérnek A csalódáskor.   Szerelmi tétel: A háromszög két [… Tovább]

Farkasok között Fekete bárány vagyok. Éhes a család. Közös kenyérből Morzsát szórnak le elém. Ne nézz madárnak! Fáradt örökség, Mellkasunkon szunnyadna. Csak én mesélek. Vidám testvérek Mosolyt varrtak a számra. Bomlik a cérna. Lelkem pólyába, Testvérek ringatják el. Rémálmok várnak. [… Tovább]

Minek félnetek, úgyis tudjuk a végét, addig nem lehet. * eget faragnék, felhőt, esőt cseppenként, máris kiderült. * átrendeződés. vajon nézi valaki? s az változatlan? * fények csúcsain, ég nyakán madár nyakék dísz: elröpülés. * festőecsetem oly nagy ívekre képes [… Tovább]

ringatja a déra dermedő fűszálattakaróra vár*kérges tenyérbensarjad az élet magjarepedés nem fáj*tétova csókod ízlelem ébred a vágymegszűnt a világ*rostokol a percbüszkeség porban heverarcon torz mosoly*halkuló hangoksarokban csend vergődikhiányod síkit*sötét tegnapokbotladoznak a mábamerre van kiút*

  talpra magyarként szabadság joga enyém ne rabold vissza   ne akard hogy én rabszolgasorsban nyaljam kezed kutyaként *  erőt adj s hitet elfeledni Istenem harcok zenéjét    

1. Tavasz illata csábít táncra darvakat. Köd ül a lápon. 2. Az est nászt ígér. Ledér légyottra hívja a varangyokat. 3. Virágok esdő imáját megkönnyezte egy kósza felhő. 4. Ízzó alkonyi fény kreált málnaszínű  giccset a tájból. 5. Alkony vérével [… Tovább]

  Megolvasztottad lelkem. Most gyopárt nevel jégvirág helyett.     Fotó: Szalay Fruzina – Havasi gyopár

messze már mi volt közel s kezed vesztettem hisz nem érem el   lelked a távol mit belát öreg szemem mocsárból feléd     Ké: web

    kezed most pihen kezemben gyűjtve erőt mondani igent   kezed ha indul testemen zongorázni küldsz-e dallamot   kezedet vágyom s dalom már kész ha maradsz dúdolni velem    

    Rutin Rutinból nézelvagy látod is értelmétmég, mi köztünk van?  Szavak nélkül Közelebb ültem,hogy te is meghallhassadcsendes magányom.        

„Taréj”   hegyek taréja csipkézi az égboltot napcsodálkozás   tavasz közelít lecsúszik a hó paplan háztaréj villan   hullámtaréjok harsogva vitatkoznak kié is a part   felhők taréja eget ostromló lovak csatakos háta   felhők taréja tó vizébe zuhanva koptatja [… Tovább]

Illusztráció: saját kép; anyaga: vászon-akril; mérete: 40 x 40 cm     Öregedés   vakító szépség mosolytalan világban ráncos ébredés   Múzsa   költő szerelme múló ábrándos álom elfújta a szél   Augusztus hulló csillagok íriszemben villanók tetézik a nyár [… Tovább]

    Jazz Húr peng, érc recseg, dob dobban, klarinét sír, ritmus énekel.     Magyarként   Parányi népem nagyságán át semminek érzem magamat.     Kicsiben   Cseppben a tenger. Így látod egy tettedben egész életed!     Gyerekjáték [… Tovább]

Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Tükörmozaik     HAIKU FEJEDELMEK   Japán haiku: Basó, Buson és Issa. Szemem beissza.     VÉSNÖK   Itt és most vagyok. Örökre kőbe vésem a pillanatot.     ÜRÖM   Sajtóhibákkal jelent meg első versem. [… Tovább]

  Költő mondja   három verssorban starttól célig-teljesség, gondolatfutam     Festő mondja   fehér vásznon a kép festés előtti, még színek képzete  

  vihar   villám cikázik,  de a mennydörgés elől  elhajlik az ág      téli dal   dermed a világ  tó tükrébe beletört  a nap sugara      hajnal   lehulló levél  pihen deres hajamon  elmúlt ez az éj 

Egymásért Ködömben óvlak, elrejtelek. Mosolyod napjával éltetsz. KezekUjjaink át és átfonják egymást. Acéllánc nem erősebb! Puha fény Gyertyám világacsorog arcodon. Látod?A fényt könnyezed.Távol Messzeségből gyúrt tested ködbe vész. Lelkedhiánya sajog. Szerelmem ereje Hegyet hordok el,hogy újra lássam szemedegy villanását. Szeretlek Csoda nem történt,csak szeretlek, [… Tovább]

    VADLUDAK   zajos vadludak ékelődnek konokul recseg az égbolt       VADLÚD VONULÁS   vadlúd zsivajból ma kihallatszott egy szó: újratervezés

gyász   göröngyös földek gazdátlan fecskefészek téli temető   remény   tükröződő arc fényes pókhálószálon fekete a tó   kétség   jégen bolyongó millió néma madár megcsonkolt szárnyak   idő   múltkarcolatok egy gyerek holdlabdával kiszáradt a kút

VADLUDAK   zajos vadludak   ékelődnek konokul     recseg az égbolt     VADLÚD VONULÁS   vadlúd zsivajból   ma kihallatszott egy szó:     újratervezés

  vízbe hajítok egy tavalyi kavicsot keltsen hullámot   * láthatod magad tenyered víztükrében csak rajtad múlik * a part a látvány ami tükröződik: több az maga a kép * kis erdei tó víztükre falevelek lágy szemfödele * szilaj hullámok [… Tovább]

Égig érő fák koronáján csillagok – az éj nyugta mély. *** Közénk állt a csend – leheletétől lelkünk jégcsappá fagyott. *** Fény és árnyék közt rejtőzik az igazság, a hunyó te vagy! *** Értem halálát, hisz értettem, hogy mi volt [… Tovább]

  Béka   eltiport béka egy elmaradt csók miatt rorschach teszt csupán     MRI   csőbe préselve könnyű a haikuírás itt a bizonyság

Szemembe néztél, magadat láttad bennem, becsuktam szemem. Szemedbe néztem, magamat láttam benned, becsuktad szemed.

Kór Kórban a bánatarctalan fényképkeret.Most élek igazán. * * * látszom kitakarsz rendesenlátszik mindenem belül-nem védem magam- * * * Remény Aki látott márfelszálló ködtakarótnem fél remélni. * * * Múló Csendben eltelnekaztán földbe temetneka múló évek. * * * [… Tovább]

BIZARR HAIKUK   Béka   eltiport béka egy elmaradt csók miatt rorschach teszt csupán     MRI   cs?be préselve könny? a haikuírás itt a bizonyság

Fák zöldre vált az éj magasra n?nek benne és szentek a fák       Ars poetica zászlóm nem tépi semmiféle szélvihar magamba nézek

A kedvenc műfajom…   Őserő   Halak úsznak el Tegnap tetőzött a víz Holt-verseny folyik     *     Tabu   Tilalomfákon némán csüngő tekintet Elherdált élet       *     Előjáték   Pajkos ujjakkal kacérkodó ökörnyál [… Tovább]

haikuk kavicsokra   homok homok k? k? kavics kavics szikla szikla hegy hegy volt   aki sírt az volt nem tudja hol a könnye száraz a kavics   kérdezel? hajítsz micsoda röppályákon és mennyi kavics   érdes volt régen már [… Tovább]

Kép a netről   XXVI.   Balga kívánság Földfelkeltét lesni meg Hold túloldalán        *   XXVIII.   Vitorlám dagad a tomboló napszélben rám tör a magány  

tépel?d? ág üveg-karja átnyúlik ablak-homlokon ___________________________________________________ Kedves Anna! Basó szerint attól egy 5 7 5 attól haiku, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor „kicsomagolja” a pillanatba s?rített látványt. A legjobb haikuk átlépik az id?t, és akár többszáz év [… Tovább]

  ha beszél a kép természet suhogással ablakban vagyok   irányom körbe remekmű cérnaszálon nyál szelídülne   ha a pók öreg legyek kivirágzanak hálója rét lesz

Énekel a szél       Jött az este   sötét lett az ég alkonyból n? ki a hold csillag mendegél       Mélység   lázító szemek álmodó ölelések befonó kezek       Elmúlás   lelkem átadom halál [… Tovább]

*   Gyermekkezedben rejtett gyöngyről lesz, aki elmondja: csak kő

    Nézz a szemembe! Visszhangozzák: ahány hang, annyi csönd bennem.   Tagadom a tényt: vagyok, aki árnyékhoz segíti a fényt.   Szegény a világ. Tárt karral, kifordított zsebbel a népek.   Verstörténelem: ritmusok, rímek törték, dúlták e tájat.

Sima változat   Megfagyott parton, csodálva a napot, reped hangtalan a táj. Az ég tengerébe szemtelen felúszik egy szépre behangolt árny. Változó el?remutatást érint a csend, az id? sem megy tovább. Színtelen festék díszíti könyörg? szemeid, s vonalaik ágyasát. Haiku [… Tovább]

    Elhúzott a busz. Én maradtam. De hogy hogy ti benne láttok?   Temetünk. A holt nem tudja. Nekünk így is nehezebb élni.   A hajnal fénye szíven szúrt, de velem hal az éjszaka is!   Drága szüleim, tihozzátok [… Tovább]

  Szeme szomorú, bánat ül az arcán is – érzi itt hagyod     Csalódott macskák nem nyíló ajtód el?tt – reggeli elmúlt     Szánkázó papír röpül a padlónkon át: macskával élünk     Három macskafej húsos tál felett [… Tovább]

* ŐSZI VARÁZS Pörögve forgó sárguló levelek közt szellőlány táncol.   FÉLELEM Kövek közt ringó jégfehér kagyló mélyén reszketek némán.   KÉRDÉS Azt hiszed könnyű a legkisebb törpének törpék közt élni?   KÖD Reszkető fátylam éjjel a fákra simul didereg [… Tovább]

      Pompás virágok,vérvörös szirmú rózsák,tövist markolok Fehér liliomédes álmokkal ölel,örökre altat Quasimodó szép,toronyban lóg kötélen,harangszón hintáz

      száncsengős emlék a kontúrok fakulnak de a hang tisztul   mennyi hópehely egy meggyúrt hógolyóban átlényegültek   kutya és gazda lábnyomai a hóban ritmus, párhuzam   megfagyott madár feketéll, lágyan rázza a hitetlen szél    

páratlan magányzeneszó-valahonnan én meditálnék

  Zöld ujjak hegyén magasba tör? gyertyák – gesztenyevirág   Orgonavirág: felf?zött lila kelyhek – mála gyöngysora   Barackfa álmát tavasznak pitvarában új Hold vigyázza   Fák sikítanak, karjaik kapaszkodnak színtelenségbe   Kertem csendjében némaságra ítélt k? utcazajt hallgat   [… Tovább]

  Feltámad   Mikor szeretet Nyílik emberi szívben Jézus feltámad.    

átírtam         Vörös alkony már az égbolt keskeny szája. Utcánk vérszegény. * Két kézben a kéz, lélekmélyről néz a szem, hol bomol az ész? * Benned rezzenek, és te is bennem rezzensz. Egymásé vagyunk. * Sírásod apró [… Tovább]

*         hangod még itt zsong, érintés a lelkemben, emlékeimben   bennünk él vágyunk, a pillanat felsejlik, még félve várunk   áll a mozdulat, az út régen elfogyott, isten elhagyott   szemedben tűz ég szavadban a hang [… Tovább]

*       bezárt ajtókon kopogtató emberek, kívül rekedtek   szólni nem merők, az előre köszönők, létet temetők   éjszakát várók bár soha nem álmodók, ájultan alvók    télben reszketők, holnaptól megijedők, … már nem kérdezők   szabadon szólók, [… Tovább]

Szürke szutyok lett az útra hullott hóból. Kisütött a Nap.     Nem számoltam, de biztosan rendben van szótagszámilag a vers, de túl kevés ez most, az nem lenne baj, hogy egyszer?, csak süssön. Ez nem sült el most, Oriza [… Tovább]

    Festmény   dimbes-dombos táj rezgő szálkás vonalkák festő ecsetje Síparadicsom   szikrázó fennsík hó az éggel összeér lavinaveszély Országjárás hős-magyar végvár göröngyös ösvényeken felértük múltunk Erdélyi emlék fenyőkaréjban meredélybe hasadt Föld medvelábnyomok  

Keleti szél   Jégvirág fakad tél koccant az ablakon Nemere süvít.     Megálmodtalak   Megálmodtalak álmom nem vált valóra múlttá váltalak.     Székelyek   Csillagösvényen vezetett nép, megtörve nem, de elhagyva.  

  hóban madárnyom  vagy csillag lenyomata  repít mindkettő      hóra havazik  rétegek fagynak össze  akár éveim     hóolvadáskor  hóember tart legtovább  dacol amíg bír

Próbálkozom…* Álmaim őre  ma sem gyújtott fényt apró  csillag világlik.   Megfestettem az  emlékedet összegyűrt  pacás papírból.   Távol élsz minden  nappal, de ha felnézünk  közel hoz az Ég.   Mocsár Gáborné  Fehérvári Judit

  Napkelet fel?l égi reményt hoz a szél. Egy angyal táncol.   *   A csönd peremén hamuvá ég? percben bíbor pernye száll.   *   Jéges? koppan, s az évek ablakára ezüst köd szitál.   *   Rügyekb?l fakad [… Tovább]

      Ha haiku szól, szétfoszlott lélek csöndje lám érz?n rebeg…   Arctalan cigány az éj, dús hajnalt lopó: légyként szemtelen…       Alattam csönd van, felettem tengernyi éj: aludnom kéne…   Tétova villám ezerfelé szertefut: arcomon könnyek… [… Tovább]

hanyatt-haiku   míg elér a fény   szűri levegő, levél…   mégis teljesség

  Halk illat, búvó, akár a te szépséged: éltemet óvó.     Gyermek születik. Harangvirág hangocskák csak ?t illetik.     Csillog a rét. Nézd, hajnali harmatot sír és hullat az ég.     Félig telihold: szép arcodra hogy került [… Tovább]

  Cohen-haiku   Leonard Cohen   oszlopon áll egy hegyen;   terjeszt és terjed.

/saját fotó/ Kritika Amit leírhatsz nem biztos, hogy mások is elolvashatják. Az id? Id?b?l fontos amit mérsz, de fontosabb ami id?tlen. Tegnap szerettél Tegnap szerettél, kéretlen pazaroltál rám kincseidb?l. Kidobott pénz Kidobott pénzzel vásárolt tévedések halmaza gy?lik. Hála Teher a [… Tovább]