Karcolat

  Kucorodj le a barna rögre. A tejfehér köd oszlik, foszladozik. Nézd a zörgő kukoricaszárakat, a hatalmas tököket, mint szablyával hasogatott török fejek… A varjak a szántáson szemezgetnek, fekete-kendős öreganyók. Vastag csőrükkel fel-felpislognak. Az árokparton kontyot bont a nádi buzogány. [… Tovább]

Az életnek léteznek olyan íratlan törvényei, melyeket egyszerűen nem lehet és nem is illik megszegni. Illetve mégis, te megteheted. Úgymond megengedheted magadnak. Desszert. Tejszínhab, amit le akarsz nyalni a tortáról. Ki vagy te, hogy mindent megtagadj magadtól, nem igaz? Túl [… Tovább]

Egy nő legyen mindig rejtély, megfejthetetlen rejtvény… Az unalom fotelébe süppednénk, ha időnként nem lennének titkos gondolataink. De vannak! Jössz játszani?   Néha megnyílok, mint egy kagyló, és hagyom, hogy megrabold igazgyöngyeim. Azt gondolod, hogy te veszel el valamit belőlem, [… Tovább]

Kép: A Kisküküllő Makfalvánál   Egy zsombékon ült. Felhúzott térdét átkarolva, bámulta, a fűzfabokrok mögül előkanyargó Kisküküllőt, amint az fegyelmezetten siklott tova mély medrében. Néha egy bottal valamit karcolt a homokba, aztán, hogy idegen szemek elől elrejtse, gyorsan kitörölte a [… Tovább]

… a trükköt én sem árulhatom el, el kell menni hozzá Léna kertjébe… A kedves, könnyed léptű bűvész besietett a színpadra. Azaz besietett volna, de mivel nem volt színpad, Léna kertje viszont nagyon is, besétált hát a közepébe, a kis [… Tovább]

Rolfnak, július 26-ig…     beszáradt a tinta beteg a toll kusza a firka könnyes a tor     Odavezényel a sors, ahol harcolni kell, mint a katonáknak; a hazáért, a szabadságért, az életért: saját magunkért. Vívjuk nap, mint nap, [… Tovább]

A lány az ablaknál hegedült…   A lány az ablaknál hegedült. Előtte megsárgult kotta, fekete betűk. A hangokat a légbe küldte, s merengve nézett a kéklő égre. A szobában kisgyermek pityergett, szemében ijesztő bánat didergett, a lány megfordult. Az ablakból [… Tovább]

Az indiai Allahabad városában élt egy elefánt.   Az indiai Allahabad városában élt egy elefánt. Rajunak hívták. Ketrece az élet volt csupán. Nem látott kiutat, csak vonult hangtalan, lábán zörgött a bilincs, a tüskékkel megtűzdelt, durva lánc. Nem bízott senkiben. [… Tovább]

/kép a netről/   Kicsit kapkodok, hogy biztosan készen legyek. Mindig is igyekeztem, hogy déli harangszóra asztalon illatozzon az ebéd. Úgy általában szeretek konyházni. Ha nem pedagógus lettem volna, s ha nem kórházi nővér — ami úgy gondolom, nekem való [… Tovább]

  A ház előtt ült, a szálkásra aszott régi padon, a paneldzsungel közepén. A nap sugarai harminchat fokos tűzben tartották a várost, mindenki izzadt és kapkodta a levegőt. A fiú csak ült. Kívülről mindenki úgy látta, békésen szemléli a világot. [… Tovább]

… de miért?   Új lakók költöztek be a szomszédomba… Sokáig üresen állt, kicsit izgultunk, kinek adják ki, elkelne egy rendes lakótárs, csendes és kellemes szomszédaink voltak eddig… Az úgy szokott lenni — mivel az önkormányzati lakásokat tisztasági meszelés után [… Tovább]

…várd vissza a vándorsólymot, hátha megjön…     Akkurátus, kevés szavú ember volt Zsiga bácsi. Amilyen keveset szólott, olyan sokat dolgozott napestig. Ebben nem ismert tréfát. Meg is látszott a portáján — olyan rend, s tisztaság fogadta a belépőt, hogy [… Tovább]

  Az ürge egyfolytában tizenhét órát loholt a vonat mellett. Szerencséjére gyakran megállt, néha órákig vesztegelt egy-egy állomáson, így be tudta hozni a lemaradásait. Mire odaért, újra elindult, ezért az ő futama folyamatosra sikeredett. Egy adott helyszínen, bár még folytatódtak [… Tovább]

    Élménytöredék gyermekkoromból: gyönyörű nyolcszögletű desszertes doboz (ajándék), középen rózsamotívum barokkos arany kerettel… A felső sor tojásdad csokijai hamar fogynak… de ott az aranypöttyös tálcácska ígérete… majd az alsó sor… talán még pompázatosabb desszertekkel… Ám nem volt, csak a [… Tovább]

Késő délután a Nap épp elköszönőben egy felhő mögül visszatekint, sugara nyújtott árnyakat rajzol az őszi bokrokra. Keskeny úton igyekeznek a kapu felé, akiknek mára már elegük volt a színes programokból. Halkan beszélgetnek, itt-ott nevetés száll fel, majd elhalkul a [… Tovább]

Már a tél végén elhatároztam, hogy az idén a terasz előtti keskeny kis virágágyásba tavaszt sürgető és hirdető fácskát állítok fel. Ehhez szükségem lesz egy vastagabb ágra, amit a még alvó kiskert közepében, jó mélyen leásunk a földbe. Stabilan kell [… Tovább]

  Az anyag öröktől valóságát ép elméjű halandor nem kérdőjelezheti meg. Ezt onnan is tudjuk, mert a nagy, mindenkortól egybegyűlt anya-anyaggolyóbis-konglomerátum — ami a rengeteg, később egymással inkompatíbilissá vált elem egymás keblére sűrűsödését jelentette — meséli, amint egyszer csak a [… Tovább]

     Sárika imádta vörös biciklijét. Már akkor boldogságban úszott, amikor tavaly nyáron potom tízezerért hozzájutott az ugyesfogas.hu-n. A régit ugyanis fényes nappal a forgalmas utcáról lopták el, egy rikító színű mozgó plakáttal együtt. Ma is felhőtlen vigyorral az arcán, [… Tovább]

A festő elővette fáradt ecsetét, festett…     A festő elővette fáradt ecsetét, festett… Tájat, vad vágyat, rózsát, megtisztulást, felharsanó orgonát, titkot, mesét, álmot, szürke viharkabátot, valamit. Azaz festett volna, de nem jött az ihlet, így csak várt. A kopott [… Tovább]

    Begörcsölt a keze, satuként szorította a ceruzát. Nagyon akart rajzolni. Valamikor, a kora hajnali órákban kezdett neki, ám a papír szürkesége beleveszett a naplemente utáni, fénytelen derengésbe. Jórészt emlékezetből csinálta, mert ugyan feküdt előtte egy fénykép, de Kalapos [… Tovább]

Azt mondják, ha három nő beszélget, az piac, de ahol már négy, az vásár. Hát én egy ilyen négyszemélyes társaság társalgásának lettem az ötödik tagja, még ha nem is saját akaratomból. Na, ebből lett csak az igazi vásár. A négy [… Tovább]

  Kisiskolás koromban történt. Egyszer a tanórák végeztével olyan gyönyörűen sütött a tavaszi nap, hogy kis csavargásra csábított bennünket, felvégi gyerekeket. Na, nem tettünk nagy kitérőt, csak az egyenes Rákóczi utcát megtoldottuk egy bal kanyarral. Arrafelé ugyanis volt egy elhagyott, [… Tovább]

“Az álmok mindig előttünk szaladnak. Hogy utolérjük őket, ám megéljük a pillanatot is, ez az igazi művészet.” — Anas Nin — A férfi borostás állát tenyerébe támasztva ül a dombtetőn egy széles lombú fa alatt. Előre figyel a falu felé. [… Tovább]

  — Hé, Pala, csupán egy bódén nyújtózkodsz. Tán rólad nevezték el a palotát? A zsindely meg leghátul, azon a kis vakarcs épületen, aminek neve sincs, de szépen megfeketedett. Ti elavult szerencsétlenek, nézzetek rám, pirosan virítok bele a jövendőbe! Engem [… Tovább]

A kép saját felvétel.     A húsvéti ünnep, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok [… Tovább]

Az aranyos szegéllyel díszített kávéscsésze mellett lustán nyújtózott a kiskanál. Kicsit távolabb álldogált a cukortartó, két füle volt… hallgatózott. — Azt mondtad, voltak szebb, mozgalmasabb napjaid is — sandított a csésze felé a kíváncsi kanál, aki nemrég érkezett az üzletből. [… Tovább]

  — Tábornok úr, a fel nem robbantott útakadályok gátolnak a menekülésben! — Megállunk, főhadnagy. Összehívom a hadbíróságot és ott, annál a falnál végrehajtjuk magán az ítéletet! Sofőr, taposson a gázpedálra, úgy látom mind a két — összesen öt — [… Tovább]

  A fiú egy vendég vendégeként érkezett a kora-délutáni órákban. Nagyon szeretett vonatozni, az a két közbeeső megálló kivirágoztatta benne az úti láz és azt követő események gyümölcsét. Addig csak átutazott azon a falun, egyáltalán nem ismerte. Rendkívül furcsállotta, hogy [… Tovább]

      Egy félszáz esztendős ember, főleg ha mozgalmasan él (t), tengernyi tapasztalat birtokosa lehet. A bőven frázisszagú szerelmeken és csalódásokon túl, annyi jóban-rosszban mártózott meg, hogy azok felsorolásától ez egyszer megóvlak, kedves olvasóm. Vajon hányan hányféleképpen írták meg [… Tovább]

    Február végi vasárnap. Koradélután. Boti ül kismotorján, egyre gyorsabb tempóban hajtja apró járgányát. Futó lépésben haladok mellette. A melengető, kora tavaszi nap még nem a hasunkat süti, de jólesik minden porcikánknak. Sugarai simogatnak, üdítő sápadt arcunknak. Néha egy [… Tovább]

…mindig örömmel tölt el, amikor hajnalban simogató napfényre és csicsergő madarak dalára ébredek.     Mivel a legfelső emeleten lakom egy pici lakásban, mindig örömmel tölt el, amikor hajnalban simogató napfényre és csicsergő madarak dalára ébredek. Sajnos csak egy kis [… Tovább]

A háború utáni években történt, valahol egy kis, határ menti faluban…   A háború utáni években történt, valahol egy kis, határ menti faluban. Az asszony nyúzottan kelt fel az ágyból. Hetek óta kínozta émelygő gyomra, sötét karikák keretezték fényes, barna, [… Tovább]

  Egy picit ragyás szárú levélről alácsöppen a harmat. Odébb kalászhoz hasonló gyom hajladozik a kora reggel szellőjétől borzoltan. A hajnali nap bokrok mögül piroslik, és a dombtetők elkékülnek. Egy keserűgomba háza alól egy bogár evickél más irányba, a nappalok [… Tovább]

      Vajdahunyad vára büszkén állt, védte a hazát a török horda ellen… Rabszíjon vezették a három, turbános foglyot a magyar katonák egy szombat délutáni portyázás után. Addig, amíg a Kapitány nem dönt a sorsuk felöl, a rabok a [… Tovább]

Hajnal Melissza lassú léptekkel fordult be az apró családi házakkal övezett, sáros, gidres-gödrös városszéli utcán.   Hajnal Melissza lassú léptekkel fordult be az apró családi házakkal övezett, sáros, gidres-gödrös városszéli utcán. Mereven tartotta nagy, olajzöld esernyőjét, az eső mind erőteljesebb [… Tovább]

… csikorgóan fagyosra sikerült ez a február, de ezen a tavaszt hozó Valentin napon mégis szép, napfényes reggelre ébredt a szerelmespár.        Kellemetlenül hidegre, csikorgóan fagyosra sikerült ez a február, de ezen a tavaszt hozó Valentin napon mégis [… Tovább]

Boldog gyermek volt, mert tudott adni valamit a másik embernek… Kedves György!   Ez az írásod, önmagadhoz képest, most nem lett túl jó. Főleg a verseidhez mérten. Ajánlom, némi átdolgozás után (szóismétlések törlése, pontatlan fogalmazás javítása stb.) tedd a naplódba. [… Tovább]

  — Apu, a dongó ormányosnak tekinthető? — Nem feltétlenül kisfiam, csak amennyire ez az orgonabokrok börtönébe zárt használt lúdtalpbetét. — Érdekes papa, teljesen meg voltam győződve arról, hogy a dongó-darázs ormányos, akár az elefánt. Bár az nem szúr, hanem [… Tovább]

  Tizenkilencedik századi holmival bebútorozott szobában járunk, ahol az alig restaurált, épphogy karbantartott, minden irányban domború, hatalmas darabok egy színház díszletének is beillenének. Amennyiben odakintről nem hallatszik folyamatos, kiszámíthatatlan hadimozgásra emlékeztető csúcsforgalmi zaj, belefeledkezhetünk a — mai szemszögből — csodálatos, [… Tovább]

    Elnézte a csíkos inget a férfin. Kávészín. Nagyon jól áll a zöld szeméhez — mosolyodott el. — Alulról felfelé vagy felülről lefelé csíkos? — kérdezte. A férfi mellé lépett és egy könnyű csókot lehelt az ajkára. Lehunyta szemét [… Tovább]

  Mostanában nemigen járok vásárolgatni, főleg nem messze a lakhelyemtől, ezért maga a történet elég régi, a kilencvenes évekből való, amikor megnyílt az első fővárosi kínai-piac a Józsefvárosban. A kispénzű emberek itt mindent megvásárolhattak, a zsebükhöz mért árakon. Mi mosószert [… Tovább]

A tavaszi napfény lágyan simogatta a kisvárost, könnyű reggeli szellő fújdogálta a játszótéren ágaskodó fákat…       A tavaszi napfény lágyan simogatta a kisvárost, könnyű reggeli szellő fújdogálta a játszótéren ágaskodó fákat, halkan csikorgott egy autóbusz az utcafordulóban, az [… Tovább]

  Nem lehetett tudni, mikor szegődött mellém. Amikor az első békát elhalászta az orrom elől, és jóízűen elmajszolta helyettem, nem hittem, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet. Ki hinné? Én sem hiszem teljesen a mai napig sem. — Persze, már megint kitaláltál [… Tovább]

  „Hallod-e Rozika te, gyerünk a moziba be, Tudok egy olyan mozit, hogy valami csuda…” Ha jól emlékszem, valahogy így szólt a nóta, és gyermekkoromban ez a csudamozi ott volt Erzsébetvárosban, hivatalosan úgy hívták, Atlantic, de minden valamirevaló erzsébetvárosi csak [… Tovább]

A vonat verte reggeli ritmus bőszen hajbókol a hétvégi csendben. Pedig elnyomja a fülhallgatóból áradó hangvihar. Szemem már és még nyitva, elvileg hazáig kísér. Rátapad egy piros kabátra. Férfi hordja. Ősz hajára egy sötétkék baseballsapka feszül. Az ülés eltakarja arcát, [… Tovább]

  Azon elmélkedtem a minap, amikor egy fia gondolat sem volt a fejemben, hogy ugyan hol lehetek én, amikor kikopok a ceruza grafithegyéből, vagy a tintából folyok papírra, netán éppen a lenyomás előtt vagyok a billentyűben. Előttem írás: csendben néztük [… Tovább]

  Másfél éve, kis unokám születése óta két—háromhetente ingázok. Vonattal. Békéscsaba és Budapest között. A vonatszerelvények nem railjetek, külsőre ugyanolyan kopottak, elhasználódtak, mint régebben, de belül szembetűnő a változás. A kocsikat rendszeresen takarítják, a tilalom ellenére már a vécékben sem [… Tovább]

    Dühöt érzett. Nem, inkább fájdalmat. Megtörték a lelkét, a teste belegörnyedt az érzésbe. Hányinger kínozta. Sírni akart, de nem folyt a könnye, úgy érezte, örökre bezáródtak azok a csatornák, amik utat engednének annak az emberi érzésnek, amit sírásnak [… Tovább]

  Össze-vissza csatangolták már a várost, lassan kifogytak az úti célokból, igaz ezt önmaguknak sem vallották volna be. Persze, a hét ágra sütő nap sugarai alatt nincs az a Körös-part, vagy strand, ahol ne lehetne állandó vendég két tizenéves, de [… Tovább]

Kép: Seres Sándor: Múzsa   Viktor álmát egy fémes csattanás vágta ketté. Kábán emelte fejét az íróasztalról, arcán a kotta elmosódott hangjegy-nyomaival. A korán kelő madárkák hajnali felelgetése alapján úgy hajnal háromra tippelt. A nyitott ablakon át langyos nyári fuvallat [… Tovább]

  Álltam az ablakban, és a függönyön át néztem az utcán járkáló embereket. A falon ketyegő régi órára pillantottam. Nagyapámtól örököltem, mindig becsben tartotta, szerinte még Ferenc József királyunké volt, amit büszkén hangoztatott. Ennek tudatában, vagy csak azért, mert nagyapám hagyta [… Tovább]

Eszébe jutnak azok az ünnepi alkalmak, amikor a gyárban, az általa vezetett osztályon sikert-sikerre halmoztak az ötletei alapján…     A férfi egy fotelben üldögél és jól megérdemelt pihenőjét tartja éppen. Nem alszik, bár sokszor alszik ilyen pozícióban. Lehunyt szemmel [… Tovább]

…egy KÉPZELETBELI, JÓL MŰKÖDŐ, ELEGÁNSAN CSILLOGÓ-VILLOGÓ biciklikormány…       Egy derűs, meglehetősen dolgos őszi hétköznap délután dolgozatfüzetekkel gazdagon megpakolva, de békésen tartottam hazafelé a melengető szeptemberi napfényben — egyszóval tempósan kaptattam a göröngyös-rögös utcaköveken —, s miközben lassan átmeneteltem [… Tovább]

  Tapsika éppen olyan volt, mint a többi látszólag gondtalan nyuszi. Egy nagy nyílt, füves tisztáson majszolta a finom-finom füvet. Néha rettentő komolyan felcsapta füleit, kétfelől elhelyezkedő szemeivel igyekezett a látómezőből minél többet áttekinteni, majd összegömbölyödött, mint egy pici labda, [… Tovább]

      Hazafelé tartottam a boltból, a liter tejet a kezemben szorítva elértem a közeli vendéglátó ipari egységet, az igencsak népszerűnek számító kocsmát. Egy férfi — nálam másfél fejjel alacsonyabb, negyvenes éveiben járó, alkoholszagban fürdő, felém közeledett. Integetett és [… Tovább]

    Az ember vagy vezet, vagy iszik: bort, konyakot, ki szódával, ki a nélkül. Én nem iszom, de nem is vezetek, holott autóm, sőt, szifonom is van, egyszóval autószifonos vagyok. Pórul járt szomszédjaim ugyan előre figyelmeztettek, én mégis vásároltam [… Tovább]

– Ég veled hóember! – suttogom, és aznap nem sokat beszélek.     Éppen jó, hogy itt vagytok, mert így elmesélhetem Nektek tovatűnt hóemberem történetét. Gondolom más is átélte ezt, nem vagyok vele egyedül, mégis, az érzésre, a csalódás pillanatára [… Tovább]

Advent csöndjében – a gyertya fényénél – oly sok emlékkép felvillan…   „A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök.” (Tatiosz)    Csokvaomány a Bükk lábánál elterülő csodálatos falu. Gyermekkorom színhelye, ahová boldog emlékképek kötnek. Édesanyám születésemkor [… Tovább]

Ennek a babának a szemében lélek ragyogott!   Gyermekkoromban volt egy Kati babám. Ott sorakozott a többi játék mellett a polcon. Úgy emlékszem, a sárga alvó maci és a nyelvét nyújtogató bohóc között foglalt helyet. Méltóságteljes nyugalommal ücsörgött, selyemfényű ruháját [… Tovább]

„Mindenki hallgat, nem mernek a férfira ránézni. Nehogy elkapja a tekintetüket, mert mi van akkor, ha meglesz vele a „kapcsolat”. És mivel a metrón és a hétköznapi életben ez, ahogyan a férfi viselkedik a tömeg szerint nem elfogadott, így mindenki [… Tovább]

Szinte így történt!         A lelkes, a diákokért tenni akaró tanárnő, Borbála az iskolaigazgató részéről csak kicsinyes gáncsoskodással találkozott. Többi kollégái értetlenül, s kissé aggodalmaskodva figyelték kettejük párbaját. Nem volt kétséges, hogy tanulói körében megnyilvánuló népszerűsége is [… Tovább]

Gyárfás mesélte       Alábbi történetet barátom, Gyárfás mesélte. Egy hosszabb autóúton vett részt hivatali megbízatásból, s a gépkocsivezetőn kívül még egy lány is utazott velük. Ez alkalommal terelődött a beszéd a kutyákra, kutyatartásra, tenyésztésre. — Van kutyája? — [… Tovább]

Gyárfás történet…      Tekintélyt parancsoló termetű, de szelíd szemű tanító bácsi vezette biztos kézzel a nebulókat a betűk és számok útvesztőjében. Munkáját siker koronázta, hiszen még Karácsony előtt megismerkedtek kis tanítványai az összes betűvel és százig a számokkal. Gyárfás [… Tovább]

Faluszerte mindenki így emlegette.       Délutáni szunyókálásom után nagyapám jutott eszembe. A templomépítő. Faluszerte mindenki így emlegette. Ő is minden délután aludt egy órácskát, amiből nem volt szabad felébreszteni, történjen bármi a világon. Egyszer, úgy Karácsony táján még [… Tovább]

Tarlón mezítláb járni is megtanított, ami igazi tudomány         Gyerekkorom kedves, jó barátja volt Danika Jani. Ott laktak a város szélén egy kis házban, de mellette megtalálható volt a vidéki, paraszti élet minden kelléke. Csűr, istálló, kút, [… Tovább]

  — Menj a francba pecázni, vagy csónakázni és vidd a kölköt is. Ma pihenni akarok — mondta a mesebeli anyuka a mesebeli apukának. — Nézzetek valami vadállatot, de ne etesd meg vele a gyereket — folytatta a mama. Apuka, [… Tovább]

… a boldogság olyan egyszerű.     A lány és a fiú nagyon szerették egymást. Csak valahogy nem tudták jól kifejezni. Pedig folyton azon fáradoztak, hogyan is szerezhetnének egymásnak örömet. Nem is ez okozta a bajt, hanem inkább a dolog [… Tovább]

      Ott voltam. Tudom, nem beszéltük meg, mert az élet már csak ilyen. Sosem volt időnk. Legalábbis úgy hittük. Nem mentség, hogy közel éltünk egymáshoz, fel az sem oldoz, hogy én voltam a fiatalabb. Az idő síkjait felváltva [… Tovább]

    — Akkor most meséljed el, légy szíves részletesen, hogyan is volt ez az incidens! A fiú úgy állt az apja előtt, mintha egy bírósági kihallgatáson lenne vádlott. Valóban vádlott volt, de még nem a bíróság előtt. Már elmúlt [… Tovább]

M. Laurens  alias Lőrincz Miklós   HOMOKOZÓ (  Gyerekszáj )   Hétágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér fagylalttal a Károlyi kert árnyas padjai felé veszem az irányt. Nagyon rég jártam itt, a Múzeum körúti házak sorának túloldalán megbúvó apró kis tündérkertben. [… Tovább]

Egértelműen   — Halló! Egérgond-mentesítő? Riadt, feltűnően szoprán, lila hang vette fel a kagylót. — Igen uram, parancsoljon! Akut gondjai vannak, vagy folyamatosak? — Kisasszony, maga a diszpécser vagy a tanácsadó? — Is-is uram. A kolléganőmmel ketten végezzük ezt a [… Tovább]

fotó: saját     Az elmúlt nyáron, amikor a Sugovica Foltkörös lányok elkészítették a nemzeti zászlót, és ezzel magyar Guinness-rekordot értek el, teljesen fellelkesültem. Ott mindjárt jelentkeztem, hogy végre van hova leadnom a felhalmozott, varrásból visszamaradt rongyocskáimat. Gyorsan lelomboztak, és [… Tovább]

  Szép tavaszi délután volt. Elhatároztam, kihasználom, és sétálni indulok. Az ablakon kinézve láttam, szikrázott a napsugár a házak fehérre meszelt falán. Biztos, ami biztos egy kardigánt belehajtottam a hátizsákomba. Egy almát és egy félliteres ásványvizet tettem még bele, a [… Tovább]

Monológ, dialóg, trialóg       … és csillagok születtek, bennük a türelmesen várakozó atommagok táncra perdültek, átalakultak a mindenható törvények vezényelte szabályosság szerint. „A Nap, mely körül kering, és amelytől függ az a sok bolygó, úgy meg tud érlelni [… Tovább]

      Álltam a ruhásszekrény előtt. Mosolyogtam — arra gondoltam, ha valaki most látna, biztos azt hinné, baj van nálam, azért vigyorgok. „Holnap szexi ruhát vegyél fel a találkozóra” — csengtek kolléganőm szavai a fülemben. Elkezdtem kipakolni a vállfákat, [… Tovább]

          Valaha, amikor egy barátommal lefordultunk az autópályáról, előbb egy nagyon széles, panelekkel övezett útra terelődtünk. Attól függően, hogy épp merre néztem, ő hol az egyik, hol a másik oldalon ült, és a volán is ide-oda lódult, [… Tovább]

  Pihen a víz, halkan suttogja titkait a nád, a halak ráérősen kerülik a csalit. Hallgat a horgász, csendesen szemlélődik, csendesen pihen. A horgászbotok engedelmesen kelletik magukat az alig libbenő víztükörben. Minden csendes. A kapásjelző hallgat. Erre mondják, „dög a [… Tovább]

     – Mi történik? Valaki, vagy valakik elvesztették a józan eszüket! Lötyög a rekesz, amibe beraktak, pedig alig négy esztendeje alszunk csupán. Olyan bágyadt vagyok, szinte kikókadok függőleges hálótokomból. Vembi és Kece, mi az a rettenetes világosság? Valami kaparászást is [… Tovább]

Szürke vagy nem szürke… hétköznap (gondolat töredékek) *   Reggel   „Már megint kelni kell! Még csak hat óra… mindegy, menni kell… a kávé egyre ízetlenebb… mindegy, majd bent… Vajon ma telefonál? Délig fel sem tudom venni. Azért mégis jó [… Tovább]

Hogy utána mi történt, azt nem lehetett tudni… *        Mariska néni és Béla bácsi boldogan éltek sok évig. Olyan látszatboldogságban, amiről mindenki többet tudott, mint ők, maguk.        Hja, a pletykák?        Azok voltak, lesznek minden ember [… Tovább]

  Locsogtak a medencéből kiszürcsölő cseppek és zuhanyok alól fröccsentek hideg nedvek az egyre barnább napozó lányokra. A röplabdázó kör csendesen sikongott, odébb futball labdát idomított, két mez nélküli csapat. Valami mégis hiányzott erről a strandról… Nem a félóránkénti veszedelmes [… Tovább]

        Kemény fából faragták, egész létében boldog volt, mert nem tűzrevaló lett belőle, sem haszontalan léc, vagy gerenda, melyeknek ugyan van értelmük, de ki látja őket? Még a bútorokat is házfalak rejtik, nem úgy mint őt. Boldog, hogy [… Tovább]

Felnéztem, s a lány ott állt az ajtóban. *         A kutya vakkantása ismerőst jelölt. Felnéztem, s a lány ott állt az ajtóban. A kutya meg boldogan csóválta a farkát mellette. Nehéz nap után voltam, fáradt, törődött, [… Tovább]

* Fiatal voltam, talán harminc, meleg nyári napon indultam munkába. A kettes villamoson éppen nem volt tömeg. A napsütés, vagy valami más hangolt jókedvűre, már nem emlékszem, de nagyon jó hangulatban utaztam! Én is úgy ragyogtam, mint a Nap. Vállamon [… Tovább]

*       Kicsi Louis-t álmában ragadta el a halál. Személyi adatain kívül, mindössze ezt tartalmazta a gyászjelentés. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy az ominózus szöveg polgári nevén Szijjártó Lajosként említi őt. Franciás csengésű becenevéről, valamint arról [… Tovább]

A pillanat… *      Ülök a keszthelyi strand egyik kövén. A lábamat simogatja a hűs Balaton. Hallgatom, a monoton vízcsobogást, a madárdalt és élvezem a kora nyári Nap melegét. Az egészből olyan béke árad, hogy azt le sem lehet [… Tovább]

„Herr Júdás, te lefotóztad a helyőrség páncélosait!”       A Húsvét előtti tavasz tobzódott a Balaton és Honvéd utcai növényzet virágainak illatában. Júdás János észre sem vette most az orgiát, midőn a sarki, tekintélyes épületbe igyekezett. — Sok függhet ettől [… Tovább]

*   Miért nem lettem fotóriporter   A város lázas izgalomban égett. Jurij Gagrin a világ első űrhajósa Budapestre fog látogatni. Még általános iskolás voltam abban az időben, de engem is magával ragadott az izgalom. Megkérdeztem apámat, hogy el fogunk [… Tovább]

  Akkoriban szociális ebédre voltam jogosult, amihez helyben fogyasztva, vagy elvitelre lehetett hozzájutni. A vendégl? mai szóval kett? az egyben funkciót töltött be; az egyetlen teremben pár kockás abrosszal letakart asztal jelezte az éttermi funkciót, néhány p?re asztal pedig a [… Tovább]

*       — Hányszor mondtam már neked, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Ám neked ez olyan, mint a falra hányt borsó. Összeférhetetlen, törtető ember vagy — korholta a felesége.       Már lassan két hónapja utcára került, [… Tovább]

*   — Jaj, Rettenetes Nagy Tanítómester, borzasztó hírrel érkeztem! — Kerülj beljebb Szása! Kimondhatatlanul örülök; szeretem az ilyen iszonyatos híreket! Lépésről-lépésre, mindig előrébb visznek a nyeszlett, bajusztalan, még alig kamasz, ideológiában kiforratlan önmagamhoz képest. — Ez a hír tényleg [… Tovább]

társalgás, önzetlen barátokkal *   Sólkim Inaj — (az esetleges személyi jogok megsértésének elkerülése végett, ajánlom a nyájas olvasónak, hogy e nevet ne próbálja elolvasni visszafelé, se silabizálva se másként, nehogy valaki e miatt esetleg majd sértve érezze magát, vagy [… Tovább]

Az illusztráció senkit ne tévesszen meg… *      Mindannyiszor átmelegszik a lelkem, valahányszor végigmegyek szabályosan tervezett útjain, és ismételten megállapítom, hogy ez a klinika milyen elegáns, milyen különlegesen szép. Örömmel tölt el, ahogyan belesimulnak a fák ölelésébe a klasszikus [… Tovább]

Azaz, butaságom története     Az én karácsonyi szünidőm és öcsémnek — kérelem miatt halasztott — második behívója előtt minden pesti rokonhoz elmentünk látogatóba.          Kedvesen hívtak, nem csak hét végére, hanem az ünnepekre is, ha a tél miatt nem [… Tovább]

*     Gyönyörű tavaszi reggel autóbusszal indult útnak az iskola legjobb versmondóinak tartott kis csapata a közeli nagykunsági településre. Hagyománya volt már ebben a szakmákat tanító iskolában az évenkénti házi szavalóversenyeknek, amelyek a városit előzték meg. A lelkes, verset [… Tovább]

*     Anyám nagyon szerette a porcellán tárgyakat. Nem nagyon gyűjtött semmit, de a porcellán kivételt képezett. Volt egy étkészlete, tányérok és csészék, valódi Meisseni porcelánból, amit a mamájától kapott, amikor férjhez ment. Karácsonykor, vagy más nagyobb ünnepen mindig [… Tovább]

Fotó: a kávéházban… *   A román kori és gótikus stílusú épületek közötti utcán itt-ott díszes, kaspónak már nem nevezhető tároló edények állnak. Bennük díszfák, bokrok. Őszi, színesedő levelüket pergeti a tovasuhanó szél.       Sokan járnak erre, annak ellenére, hogy [… Tovább]

*           Biztosan más is észrevette, hogy a házak élnek a maguk módján. A legrogyadozóbb kunyhó is derekasan állja a sarat, amíg lakják. Ám a nálánál sokkal jobb, új építésű is hosszabb, rövidebb magára maradás után [… Tovább]

… az újrakezdés állapotában vagyok …*     A menzáról igyekeztünk haza. Én a Lupény utcában, Nóri pedig a Gecse Dánielben lakott, s így egy darabig egy irányba vezetett az utunk. A plébánia templom előtt féllábú koldus üldögélt szótlan-szomorúan. Fekete, [… Tovább]