Lénárt Anna : Délidő

 

 

Elnézte a csíkos inget a férfin. Kávészín. Nagyon jól áll a zöld szeméhez — mosolyodott el.

— Alulról felfelé vagy felülről lefelé csíkos? — kérdezte.

A férfi mellé lépett és egy könnyű csókot lehelt az ajkára.

Lehunyta szemét és forró viszonzást várt. Nem csalódott, a csók íze átjárta testét-lelkét.

Szorosan belebújt az ölelésbe. Hallotta a férfi gyorsuló szívverését. A gombok között benyúlt az ing alá és megcirógatta a mellkasát.

Kacagott, amikor a férfi összerezzent az érintésre. Élvezte, hogy ilyen hatással van rá. Lassan elkezdte kigombolni az ingét. A férfi megfogta a kezét, szaporábban vette a levegőt az átlagosnál.

A lány tudta, a tűzzel játszik, de nem bírt ellenállni a kísértésnek. Munkahely az munkahely, hallotta már többször, de most itt, igen, itt akarja ezt a férfit.

Délidő van. Nincs senki az épületben. Megfogta a kezét, és egy használaton kívüli iroda felé húzta.

Hirtelen megállt és felkínálta az ajkát.

Nem tiltakozott. Hosszú szenvedélyes csókban forrtak össze.

Nem szólaltak meg. A szemük beszélt helyettük. Már nem volt kérdés.

Lassan, majd egyre gyorsabban elkezdték egymást vetkőztetni. A ruhadarabjaikat egy székre dobálták. Nem hajtogatták össze, nem törődtek vele, ha összegyűrődik.

Simogatták és csókolták egymást. A vágy kielégülést kívánt.

A férfi felfektette az íróasztalra és ajkával végig járta a lány egész testét. Szabálytalanul lélegzett. Tudta, nem bírja soká, de azt is, első a lány. Látta az arcán, már ő is akarja, hogy eggyé váljanak.

Egy csók, és beléhatolt…

Együtt hullámzott a testük, halk sikoly és egy pillanatra megállt az idő körülöttük. Az ölelésben megnyugodva várták, hogy lélegzésük visszaálljon nyugalmi állapotba.

Összenevettek. Egy utolsó simogatás. Apró, becéző csókok.

Gyorsan felöltöztek.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Lejárt az ebédidő, megérkezett az első kolléga…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Lénárt Anna

Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.