Karcolat

SORAIM KÖZT

  Azon elmélkedtem a minap, amikor egy fia gondolat sem volt a fejemben, hogy ugyan hol lehetek én, amikor kikopok a ceruza grafithegyéből, vagy a tintából folyok papírra, netán éppen a lenyomás előtt vagyok a billentyűben. Előttem írás: csendben néztük [… Tovább]

Vers

Kávé négy cukorral

    Fakad, bomlik arcunkon a tél. Talán sírsz. Talán hiányzom. Talán, te is hiányzol. De ma csak faltól falig létezünk. Lélegezz nagyokat, ebben a bádoghangú estben. Rosszkor érkezett vallomásokat, szavakat préselek közénk. Elfér még rajtunk néhány folt, egy-két betű, [… Tovább]

Vers

Ahogy hajammal játszik

Először csak bámul, majd vállamhoz ér,bizsergeti tarkóm vigasztaló tenyér,öblébe költözik belőlem a bánat,simogatja fejem, ébreszti a vágyat. Titkokat kutatott lágy tincseim között,meztelen valóm is selyembe öltözött,éhesen nyújtózott fülcimpám tövében,dacoltam magammal, s lettem én törékeny. Szétdúlja bőszülten a megszokott rendet,pezsgő fürtjeimmel [… Tovább]

Vers

Vallomás után

    A maga módján szeret,ha éppen szeretetre méltó vagyokés akkor is, ha a célon túllőtttetteim önmagukba való kiáltásukkorfeslenek szét lábai előtt.De szeret, mert annyi mindent átéltünke földi édenen, mi közelebbé tett,mint bármelyik közelség.

Vers

Rög és bilincs

  Röghöz kötnek megrögzött, avítt gondolatok, kiforgatott hamis érvek, idegen szellemtestek. Belerokkan, ki hinni tud még, tartását veszti, mint aki járni se képes, visszanyúl a múltba oktalan. Kénköves átkot vet rá hamvából szétporladt keze, mozdulata torz, szava hazug, hörgés csukott [… Tovább]

Vers

Pályamódosítás

  Bajban van ma   Brumm, a medve,   időjósként mit tehetne?      Február van,    másodika,    s lám csak mit ír a krónika?      Ha süt a nap    s látja árnyát,    folytathatja téli álmát.     Csakhogy [… Tovább]

Vers

Oldódás tört időben

    Szétporladt idő, eltörpült percek, ujjaim közül lassan kiperegnek. Rakosgatnám össze apró szemcséit, de már nem lehet, mert a fény kopogtat az árnyon, s a zúzmarák is olvadnak a fákon.