Nap: 2014.02.02.

Karcolat

SORAIM KÖZT

2014.02.02. M. Laurens 10

  Azon elmélkedtem a minap, amikor egy fia gondolat sem volt a fejemben, hogy ugyan hol lehetek én, amikor kikopok a ceruza grafithegyéből, vagy a tintából folyok papírra, netán éppen a lenyomás előtt vagyok a billentyűben. Előttem írás: csendben néztük [… Tovább]

Vers

Kávé négy cukorral

2014.02.02. Szilágyi Hajni - Lumen 25

    Fakad, bomlik arcunkon a tél. Talán sírsz. Talán hiányzom. Talán, te is hiányzol. De ma csak faltól falig létezünk. Lélegezz nagyokat, ebben a bádoghangú estben. Rosszkor érkezett vallomásokat, szavakat préselek közénk. Elfér még rajtunk néhány folt, egy-két betű, [… Tovább]

Vers

Ahogy hajammal játszik

2014.02.02. Zajácz Edina 14

Először csak bámul, majd vállamhoz ér,bizsergeti tarkóm vigasztaló tenyér,öblébe költözik belőlem a bánat,simogatja fejem, ébreszti a vágyat. Titkokat kutatott lágy tincseim között,meztelen valóm is selyembe öltözött,éhesen nyújtózott fülcimpám tövében,dacoltam magammal, s lettem én törékeny. Szétdúlja bőszülten a megszokott rendet,pezsgő fürtjeimmel [… Tovább]

Vers

Vallomás után

2014.02.02. Válóczy Szilvia 5

    A maga módján szeret,ha éppen szeretetre méltó vagyokés akkor is, ha a célon túllőtttetteim önmagukba való kiáltásukkorfeslenek szét lábai előtt.De szeret, mert annyi mindent átéltünke földi édenen, mi közelebbé tett,mint bármelyik közelség.

Vers

Rög és bilincs

2014.02.02. Seres László 2

  Röghöz kötnek megrögzött, avítt gondolatok, kiforgatott hamis érvek, idegen szellemtestek. Belerokkan, ki hinni tud még, tartását veszti, mint aki járni se képes, visszanyúl a múltba oktalan. Kénköves átkot vet rá hamvából szétporladt keze, mozdulata torz, szava hazug, hörgés csukott [… Tovább]

Vers

Pályamódosítás

2014.02.02. Péter Erika 20

  Bajban van ma   Brumm, a medve,   időjósként mit tehetne?      Február van,    másodika,    s lám csak mit ír a krónika?      Ha süt a nap    s látja árnyát,    folytathatja téli álmát.     Csakhogy [… Tovább]

Vers

Oldódás tört időben

2014.02.02. Nagy L Éva 10

    Szétporladt idő, eltörpült percek, ujjaim közül lassan kiperegnek. Rakosgatnám össze apró szemcséit, de már nem lehet, mert a fény kopogtat az árnyon, s a zúzmarák is olvadnak a fákon.