Ilusztráció: Orosz János – Elragadtatás Nem siet kinek az örökkévalóság egy pillanat. Mámor és türelem, szédület és józanság egy tőről fakad. Egy emlőn csüng minden, mi az életet, e patikamérlegen adagolt gyönyört, halhatatlanná, és az utolsó önfeledt [… Tovább]
Már nem próbálom megérteni a múltam, ‘máskor elkallódom a részletekbe’ reggelenként eszembe jut a tegnap, és te. Legnagyobb gőgöm vagy, szégyentelen büszkeségem, szenvedőd, szenvedtetőd, hiányból nőtt fél-egészem. Ereimben oldódsz, akár a gyógyszer, bűn és a jó, mint visszanyelt utolsó mondandó. [… Tovább]
Szanaszét szóródnak a szabadság-szilánkok… Kigúvadhat a szem, ha az üvegzseb opál És nem esik becsület a vállalat foltján, Ha százmillió forint hallgat, mint a halál. … Ám ha erőszak gyűr le a földre hanyatt, És behunyják szemüket a térfigyelők, [… Tovább]
kassai íjként feszül szemöldök-ívem agressziót lő a fürdőszoba tükörbe egy doboz haiku piramis-alátét lenne woodoo-ölreményem oda zártam kivágott fotón sírok azóta is mű selyem kombinéban térdnadrág rajtad homlok-összekoccanásban egy fiú egy lánnyal láp is lazul is
Illusztráció: Delacasse Bencze Erzsébet – TENGER / üvegfestmény Mikor hamuvá égminden indulatod,a szívedben gomolygó,keserű füst marad.Csak reménykedj,hogy a tenger újra vetia kék hullámokat,a barackfa illatosgyümölcsöt hoz.Csak reménykedj,és köddé oszlikmaradék haragod,mígnem újrakaromban találod magad.Tekintetedben elérhetetlenmesszeségek üzennek…Válladon a csönd– hallgatag [… Tovább]
