D. Bencze Erzsébet : TAKARÓ

Illusztráció:
Delacasse Bencze Erzsébet – TENGER / üvegfestmény

 

 

Mikor hamuvá ég
minden indulatod,
a szívedben gomolygó,
keserű füst marad.
Csak reménykedj,
hogy a tenger újra veti
a kék hullámokat,
a barackfa illatos
gyümölcsöt hoz.
Csak reménykedj,
és köddé oszlik
maradék haragod,
mígnem újra
karomban találod magad.
Tekintetedben elérhetetlen
messzeségek üzennek…
Válladon a csönd
– hallgatag panasz.
Szótlan reményed
csodái közt,
mint egy meleg takaró,
betakarsz…

Legutóbbi módosítás: 2014.02.04. @ 06:20 :: D. Bencze Erzsébet

Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873