Zajácz Edina : Tusa

 

 

Emlékszem, sietve egy cigit keresett,
tizenöt múlt éppen, de hangja már rekedt.
A büfé előtt állt, mellén csüngött fia,
vajon ki nemzette, arról zajlott vita.

Nekem a sikoltás jutott, a sajgó kín,
csak hajunk árnya volt egyforma, hollószín…
Bennem alkut kötött fáradtan a tusa,
s egy ütemre csitult szívünknek ritmusa.

Én tudom milyen, ha áldozat az ember.
Láttam, ahogy elnyel a  vörös-vértenger,
a hóhért, ki gőggel Istent is szembeköp,
s ahogy holt magzatot mellőlem félrelök.

Kiizzadom minden sínylődő éjszakán,
a lányt, a hóhért, az idegen vér szagát,
napról napra mossa őket a vízözön,
mégsem jutok át a fájdalomküszöbön.

Legutóbbi módosítás: 2014.02.03. @ 21:40 :: Zajácz Edina

Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.