Vers

Mindhalálig

  A sűrűsödő csendnek Furcsa ritmusa volt Illatába fogott  Bekerített Életet ígért   Tudtuk  Majd minden elmúlik  Tudtuk Fájni fog Mégis ettünk Az almából   Aztán meghallottuk Amit addig nem lehetett A bennünk  És értünk Ujjongó  Sikoltó Mindhalálig zenét _____________________ [… Tovább]

Mese

A repülő elefánt

Illusztráció: Kovács Beatrix   Elek lába libeg-lobog, madárcsapat robog, forog, repül Elek, szeme kerek, boldog fénnyel játszva nevet: Olyan jó a repülés, magas fák közt szédülés, talpam alatt felhő úszik, felettem a szél melegszik.   Felhő hátán, hű, hahó! Ez ám [… Tovább]

Vers

Minden változó

2014 február Napunk órákba dobálja múló perceit,a perc nem beszél, pedig minden változik, – A logikai összefüggésekre, a tagmondatok közötti kapcsolatra sosem árt ügyelni. Itt múlik az idő PEDIG minden változik. Ha nem múlna, nem változna? buszok sárgaságát fedi performansz [… Tovább]

Vers

Szólító

2014 február Távoli tájakra küldtem az estét, amely egykor körém szőtte a magányt, de még bőrömön érzem a csalánt,már csak csillagképszerű hám-festék. Úgy hiszem, itt hallgatódzik az öröm,kertek alján még zúgnak a motorok, ahogy a bűnöst irtják a robotok,s magam hajnal hangos szavára [… Tovább]

Média

A kapu

Hallgasd meg!       Van egy kapu a szívemben, Kinyílik, ha ölelsz engem, Nem zárom be neked soha, Amíg hazug szél nem fújja.   Az én kapum lelke ékes, Faragott két karja díszes, Tárva nyitva téged vár ma, Virágokkal [… Tovább]

Vers

Letakart hang

…éjfél Beethovennel Fagyosan virraszt az éj,fohászom áhít az ég felé;Beethovennel -­ szárnyszegetten is -­kisimulnak gyűrt gondolataim. Az andanték csendjében-­ valóság és álom között -­üstökön ragadom az eget:kibontom a havat lepléből,s elnézem, hogy omlik alávégtelen, sűrű fátylae tünékeny, fehér némaság. Időutazásom [… Tovább]

Vers

Rebbenéstelenül

Amikor a fény tisztasága végigsöpöraz univerzum valószínűtlenül sötétés áthatolhatatlan rendszerei között,a selyemgubóban fejlődő tudat körénkmég az ego valóságát hinti. Hazugságokvillámgyors zongorajátékát oda, hol aszeretetet csírájában elfojtó átkokgyilkolják az ember Emberré válását.Ám szempillánkon ott ragyognak az álmok,a jóra éhezés könnycseppjei. Mert [… Tovább]

Vers

Optika

  Minden reggel a tükörből visszakacsint az ördög, túlnagyolt félelmek lekicsinyített mása, ő, aki mindig rosszkor van ott, és az angyali éned parallel hasonmása.