Radno Gyorgy : Minden változó

2014 február
Napunk órákba dobálja múló perceit,
a perc nem beszél, pedig minden változik, – A logikai összefüggésekre, a tagmondatok közötti kapcsolatra sosem árt ügyelni. Itt múlik az idő PEDIG minden változik. Ha nem múlna, nem változna?
buszok sárgaságát fedi performansz sár
s szűrt reklám a benne ülők unós arcát. – Ez a kép miként erősíti vagy cáfolja a változást, nincs benne volt-lesz, volt-lett, egyszerűen csak ideraktad anélkül, hogy bármi módon átvezettél volna bele, ha már közvetlen kapcsolata nincs ennek a képnek az előzővel.

Változó minden. Hajnalban nem kolompol
az üszők nyakán bádog, a lófogaton
már nem zörög a nyakig fehér tejes-üveg,
zacskóba zárt vákumban pihen fehér tüzed. – Most látom, hogy utólag magyarázod a változás mibenlétét, de azt hiszem, túl nagyot léptél. Talán komikusan nagyot, hiszen a mi emberléptékű életünk nem ölel fel ekkora időszakot. A “fehér tüzed”-et nem értem. Az mi akar lenni? A tej??? Mint tűz?

Az utcai fák belehíznak világunkba,
vaskos derekuk tartja kisdedként ágaikat, – Nem túl szemléletes kép, a fa ágai karokra emlékeztethetnek ugyan, de gyermekre…?!
s idő múltával felejt alattuk a fáradt föld,
kicsinyes emlék az úr, a Nap éget s nem zöld. – Kicsinyes? Azaz rosszhiszemű pitiáner? Biztos ezt akartad írni? Miért az az emlék? És hogyan égetne a zöld? Ebben az esetben mi akar lenni az zöld?

A hold az égen ugyanaz a pajkos hölgy,
űrbe száguldunk, ez foltos szélvédőnk,
bánattakarónk az esők friss ereje,
a mosolyból táplálkozók fényeleme.

—————-
Ha ez egy színházi előadás volna, azt mondanám, Ön, Uram, ripacskodik. Hatásvadász, keresetten különc képeket látok a logikai összefüggés alapvető igénye nélkül. Rímek csiholása miatt odatuszkolt üres szavakat.
A vers olyas valami, amikor a gondolat formát keres és talál magának. Kereshetünk mi is, de közben nem sérülhet a gondolat. Mi is ez itt valójában? Nem tudom. Ha ez egy színházi előadás volna…

Legutóbbi módosítás: 2014.02.22. @ 19:02 :: Radno Gyorgy

Szerző Radno Gyorgy 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...