… néha nesztelen érkezik a hajnalszitakötő selymes szárnyánelszállnak álmaim szempillámról lehulló egy-két könnycseppvalóságot mosdatoly valószínűtlenül csendes ma mindende reggelre oda érkezünkhol a zongorajáték tisztán szól
Úgy látszik, nem lennék jó gonosztevő. Még egy kislányt sem tudok megölni — elmélkedett Michael, és ezzel el is vette a kést az eszméletlen csöppség mellkasától. Az egész város néma tiltakozásba burkolózott, mintha nemtetszését akarná kifejezni. Érdekes volt a [… Tovább]
Markoltam szorosan életem. Minden atomját, el ne szálljon. Fogcsikorgatva, lila ujjakkal, nem szabad még egyszer fájjon. Nem engedem. Most nem. Nem most. Szám összeszorítom. Akkor vettem csak észre, érintésedre ujjaim lassan szétengedem… Színes hímpora csillog a fényben, szárnya rebbenőn [… Tovább]
Semmi extra nem történt, csupán Józsika, ébredés után elkezdett emlékezni. Ez máskor is előfordult, de most eszébe jutott, hogy drága édesanyja, Hamubansült Gyuláné, született Tenor Ila, előző este elbúsult. Rátört egy hétköznapi anyukabánat, mert elfogyott a cukor. — Édes, [… Tovább]
“Bár köznapi történet, a múltban s holnap, ne legyél szuicid, s gyógyulj doktoroknak…” 1. Századok óta szavak égnek papíron, léte jogos költői színnek állítom, ott szép képek adnak a szívnek emléket, mit ad tehetsége költői elmének, a világok nyelvén [… Tovább]
Hármas-Körös rév-zugi holtág fotó:Tóth Ferenc Nézem a XXII. Téli Olimpiai Játékok monumentális, lenyűgöző megnyitó ünnepségét. Szín kavalkád, fényár, pompa, felkészültség. Alkalomhoz illően, ahogy egy ilyen világhírű rendezvényen elvárt. Hallgatom Rimszkij-Korszakov csodálatos Seherezádéját, nézem a törékeny kislányt, Ljubovot (szerelem), [… Tovább]
Kedvesemmel megyünk az úton. Bal oldalon jön, kezemet fogja, lépteink ritmusa egybering. Megáll, megállok, kissé előrelép, szembefordul velem. Tagolva beszél, jelnyelvvel tűzdelve, egy most eszébe jutott régi nyárról. Értem, emlékszem, úgy áll előttem, mint egy mozgó festmény. [… Tovább]
Az ámbituson a magára maradt pók jóllakottan, diszkréten böfögött, majd hanyatt feküdt. Az illusztráció Takács Zoltán munkája Ragyogó verőfényes délelőtt volt. A mezei tücskök már rég tokba zárták a hegedűt, mert ki kíváncsi ilyen rekkenő hőségben a muzsikára? Inkább [… Tovább]
Tenger ízű kortyokban ömlik ki lelkem szemeimből. Szárazföldet koptathatok. Alig elmulasztható, mégis elengedem… Megtart, erős karja van a szeretetnek.
