Boér Péter Pál : Egyszerű történet, amelyben Józsika elvégzi a rábízott feladatot, és nem vár érte semmit

 

Semmi extra nem történt, csupán Józsika, ébredés után elkezdett emlékezni. Ez máskor is előfordult, de most eszébe jutott, hogy drága édesanyja, Hamubansült Gyuláné, született Tenor Ila, előző este elbúsult. Rátört egy hétköznapi anyukabánat, mert elfogyott a cukor.

— Édes, drága gyermekem, Józsikám, nagyon boldog lennék, ha reggel lefutnál a boltba és vásárolnál egy egész kilogramm cukrot. Mindkettőnk, sőt még édesapád életét is beragyogná a fény.

Józsika megilletődött, és mert világéletében fényérzékenynek vélte magát, már nem is örült annyira a megbízásnak.

Lefeküdtek, mert általában esténként ez a szokás a családban, s mire ő megébredt a vakáció kellős közepén, tizenegy óra, negyvenhárom perc, huszonhat másodperckor, a szülők már vonták az igát. Bár drága édesapja azt csinálta, amit szeret, krumplit hámozott és tányérokat mosott el, ezért naponta elismételte, hogy ő tulajdonképpen hobbiból jár be, és még fizetnek is érte. Ám édesanyja kevésbé neki tetsző munkát végzett. A lustaság elleni kampányvállalkozásnál dolgozott szemléltető eszközként. Ő volt a semmittevő. Ásítoznia, üldögélnie és heverésznie kellett egész nap, miközben a pápaszemes tanoncok körbevizsgálták. Néha aludt egy-két órát, de délutánra mindig karikás szemekkel érkezett haza.

Most már ismerjük a családot.

Józsika, ébredés után kiment az udvarra, és épp azon morfondírozott, hogy terem-e rossz fa és rakjon-e tüzet, ám bevillant neki, hogy elsétált anyukája gondosan otthagyott bankója mellett. Azonnal hegyes furdalásokat érzett a teste minden tájékán, és olyan lett, mint egy ementáli sajt. Akarom mondani olyan lett volna, de tüstént visszavágtatott, felkapta a pénzt és lerohant. Bekopogott a nyitott ajtón, odament, kezet csókolt a boltos néninek, aki ettől a nem várt gesztustól elvisította magát. Hátralépett, meghajolt, és ahogyan anyuka tanította, majdnem versbe szedve kérte a pontosan egy kilogrammnyi ételédesítőt. A boltos néni meghökkent, már rég nem méricskélték a súlyt. Leemelt egy kilós cukrot, és a gyerek kezébe nyomta.

— Józsika, nem emlékszel, anyukád nem kért valami különlegeset? Mondjuk glükóz-mentes cukrot, kristályban dúsítottat? Esetleg feltöretlent?

— Nem, boltos néni, kezeit csókolom, mind a kettőt egyszerre, anyuka egyértelműen, a leghatározottabban teljesen mindegy cukrot rendelt.

— Baj van gyermekem, olyanunk nincs, de ne mondd meg neki! Jó?

— Igen, boltos néni, ha meg nem bántom, most sarkamon fordulok és trappolok haza.

Józsika trappolása lassított felvételben történt, de végül hazajutott a vásárolt cukorral. Letette az asztal közepére, és már vágtatott is a bivalyos tóhoz. Majdnem sötét volt, mire hazaért, anyukája remegő idegállapotban fogadta. Úgy döntött, bár ellenére való, de felpofozza a gyereket.

Közös megegyezésben, apuka és anyuka fejenként néhány odasózásban egyeztek meg, ám a semmittevéshez nagyon hozzászokott Hamubansültné szemébe ötlött az asztalra kirakott cukor. Ekkor férje lecsapni szándékozó kezét elhárítva, előbb fültövön vakarta, majd homlokon csókolta bivalytól maszatos gyermekét. Hiszen Józsika megvette a cukrot! A férj is elalélt, mert a teát keserűen szerették, a kiskölyköt is úgy szoktatták, de a reggeli kávéba mind a ketten négy-négy kanállal tettek.

Most három boldog ember ragyog, és szegény Józsika felvilágosult, hogy a világosság nem bántja a szemét.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Boér Péter Pál

Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/