Aki el se ment, azt vissza sose várják,nem sírnak utána, elébe se mennek, csak féltik, mint az öreg diófa árnyát, ha nekifeszül a zúgó fellegeknek. Elmentem én is, de mégis itt maradtam. A ház, az utca, a tér ma sem enged el. Dús [… Tovább]
Zsiráfnyakú évek jönnek,Feketék, fehérek.Nem lesznek már korlátaiIdőnek és térnek. Hamarost, lásd, elolvasodMind a mesekönyvet,Most még játék, nevess nagyot,Csorduljon a könnyed. De majd lassan megtanulodMind a negyvennégyet,Megtudod a betűk titkát,S azok várnak téged. Láthatsz csöndes, jó szavakat,Dísztelen-szerényen,Máskor hamis pöffeszkedőt,Cicomás [… Tovább]
Valamikor gyermekkoromban… Valamikor gyermekkoromban egy város — akkor még község — új negyedében laktunk. Kevés szomszéd élt arrafelé. A telek végénél vasúti töltés zárta le az utcát, amely két széles vágány részére készült, de a háború után — mint [… Tovább]
Tudod, a sztárokat csak úgy ”csinálják”, de igazi szellem utat magának követ – el: még akkor is, ha Őt évtizedekig várják, mert hiszik, hogy eljön az az Eljövetel. Nem szólok én semmit: apró bánatom egészen biztos, hogy megérdemeltem, [… Tovább]
— Apu, a dongó ormányosnak tekinthető? — Nem feltétlenül kisfiam, csak amennyire ez az orgonabokrok börtönébe zárt használt lúdtalpbetét. — Érdekes papa, teljesen meg voltam győződve arról, hogy a dongó-darázs ormányos, akár az elefánt. Bár az nem szúr, hanem [… Tovább]
Kedves Anna! Kedves kis sztorik, de naplójegyzetnél nem többek… Oda javaslom. — Szia. Mi a csodát művelsz ezen a napsütötte szombat délelőttön? — Látod, vagy nem? Olyan jó, felszáradt, lehet kapálni. Amúgy neked is szia. — Te azért [… Tovább]
Nehezemre esett elengedni Mígnem rájöttem Te is A nyelvi polgárháború Amazon harcosa vagy S vonzalmunk csupán Vesszőfutás volt Egy célratartott Geopolitikai járvány Idején
Béla egy kényelmes, vörös bársonyhuzatú kanapén ücsörögve, fehér atlétában, kopottas farmerban a tévét nézte… Béla egy kényelmes, vörös bársonyhuzatú kanapén ücsörögve, fehér atlétában, kopottas farmerban a tévét nézte, közben unottan kapcsolgatott. Éppen két sportcsatorna között váltogatott oda-vissza, [… Tovább]
saját fotó A lentnél is van lejjebb – mondtam egy napon, hosszasan tűnődve egy csendes hajnalon. Emlékszel e arra, mikor együtt loptuk a napot, elfelejtve mindent, a mát és a holnapot? Vidáman és önfeledten, s a lelkem szárad rajta, [… Tovább]
