Fehér Csaba : A fiam olvasni tanul

 

 

Zsiráfnyakú évek jönnek,
Feketék, fehérek.
Nem lesznek már korlátai
Időnek és térnek.

Hamarost, lásd, elolvasod
Mind a mesekönyvet,
Most még játék, nevess nagyot,
Csorduljon a könnyed.

De majd lassan megtanulod
Mind a negyvennégyet,
Megtudod a betűk titkát,
S azok várnak téged.

Láthatsz csöndes, jó szavakat,
Dísztelen-szerényen,
Máskor hamis pöffeszkedőt,
Cicomás szekéren.

Olvasni jó. Írni még jobb.
Egyszer majd megérted…
Akkor újra olvasd el ezt,
Rólad szól, teérted. 

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 49 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.