Lénárt Anna : A paradicsompalánták története

 

Kedves Anna! Kedves kis sztorik, de naplójegyzetnél nem többek… Oda javaslom.

 

— Szia. Mi a csodát művelsz ezen a napsütötte szombat délelőttön?

— Látod, vagy nem? Olyan jó, felszáradt, lehet kapálni. Amúgy neked is szia.

— Te azért örülsz, hogy elállt az eső, mert túrhatod a földet? Ez nem lehet igaz, el sem hiszem!

— Most bolónak tartasz, mint ahogy a kisfiam mondaná?

— Jó szó. Misike mire és kinek mondta?

— Ez jó sztori volt. Azóta hosszú évek teltek el, de a mai napig emlegetjük. Három éves lehetett. A szüleimnél voltunk. Édesapám újságot olvasott. A gyerek játszott a szőnyegen, többször a tatájára nézett és megkérdezte: „Tatikám, mit csinálsz — Olvasok” — felelte apám. Játszott tovább, de egyszer csak nem bírta tovább, és egy gyermek naiv ártatlanságával megszólalt: „Tatikám, te teljesen boló vagy, hát ne olyan távol tartsd azt az újságot, vidd közelebb a szemedhez!” — Gondolhatod az egész család egy emberként nevetett. Azóta szállóigévé vált nálunk.

— Nem csalódtam a fiacskádba. Már kicsinek is cuki pofa lehetett. — Marcsika nevetett. — Nem jössz ki velem a piacra?

— Nem, de ha megkérlek, vásárolsz nekem?

— Jobban örültem volna, ha te is velem jössz, de sorold, mi kell!

— Itt a lista és a pénz. Köszönöm. Nagyon drága vagy.

— Te már vártál engem?!

Andrea védekezőn egyszerre emelte fel mindkét kezét és mosolyogva felelte: — Igen.

— Tudod, inkább nem mondok semmit. Sietek. Mire visszajövök, legyen bekapálva — adta ki a parancsot Marcsika.

— Tejszínhabos, csokoládés, forró kávé lesz a jutalmad. Ígérem — tette a szívére a kezét.

Ahogy magára hagyta a lány, folytatta a munkát. A hosszú esőzéstől felgazlott a kert. Nem szerette elhanyagolni, mert tudta, neki lesz nehezebb, ha nem kapálja be időben.

Dudorászott magában. Le volt hajolva, gyomlálta a vasrózsa palántákat, amikor hangokat hallott maga mögött. Nem kellett megnéznie ki az, mert jellegzetes beszédéről ráismert a szomszédságában lakó idős nénire.

Valamiért nagyon dühös volt, mert hangosan morgolódott, hol magyarul, hol románul. Őt észre sem vette, pedig máskor mindig beszélgettek, ha a léckerítés mögött meglátta Andreát.

— Csókolom, Kati néni! — kiáltott utána.

Az idős asszony megállt és visszaköszönt neki.

A fiatalasszony abbahagyta a kapálást, kiment az utcára, hogy váltson pár szót vele.

— Kati néni, miért zsörtölődik magában?

— Miért, miért? Nézd meg ezeket a palántákat! Hát nem pézért adta, pedig annak idején, amikor a szalmakazalban együtt vótunk, én nem kértem tőle egy petákot sem. Most meg ő, kifizettette velem az egészet. Akkor szép, fiatal lyány vótam.

Elindult, tolta a kerékpárját, amire már koránál fogva nem mert felülni, de rá tudott támaszkodni és segítette a járásban. Bot helyett használta.

Andrea még hallotta, amint mondja:

— Nincs igazság, az évek elteltek. Akkor régen…

A többit már nem értette, de tudta hazáig fogja a magáét mondogatni. Elmosolyodott. Szerette az idős asszonyt. Gyorsan befejezte a kapálást és elindult a ház felé. El akarta készíteni a kávét, mire Marcsika megjön.

— Várj meg! Itt vagyok. Segíts becipelni a cuccost!

Együtt főzték meg a kávét. Ahogy iszogatták a forró feketét, Andrea elmesélte Kati néni paradicsom palánta vásárlásának sztoriját. Marcsika majd megfulladt a nevetéstől.

Legutóbbi módosítás: 2014.02.25. @ 18:03 :: Lénárt Anna

Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.