Schifter Attila : Tudatosan

 

Tudod,  a  sztárokat  csak  úgy  ”csinálják”,

de  igazi  szellem  utat  magának  követel:

még  akkor  is,  ha  Őt  évtizedekig  várják,

mert  hiszik,  hogy  eljön  az  az  Eljövetel.

 

Nem  szólok  én  semmit:  apró  bánatom

egészen  biztos,  hogy  megérdemeltem,

hiszen  mindig  és  csak  is  azt  kaphatom

vissza,  mit  mással  szemben  én  elkövettem.

 

És,  minek  is  szólni?  Őszinte  szó  sem

vihet  el  minket   addig  az  áhított  célig,

mikor  az  ostobán  ülő  belterjesség  csak

torkunkra  feszülő,  öntelt  klánokat  épít.

 

Akik  nekünk  hamis  fényeket  festenek,

most  az  egyszer  állják  már  a  számlát

cserébe  a  tegnapi  győzedelmes  istenek:

amiért  eltaposták  annyi  halandó  álmát.

 

Ha nincs  tartalékod,  a  peremre  szorulsz,

’s   megláthatod,  egyre  többen  rúgnak

beléd  fájón,  hogy  a  mélységbe  gurulsz,

mint  ahányan  fáradtsággal  visszahúznak.

 

Naponta  ( agy)sejtenként   tömeggyilkolók

gyilkoló  tömege  lelkileg  végezhet  ki,

nem  számít;  csak,  hogy  a  kivéreztetett

a  monitorokon  ”hulla  jól”  nézzen  ki.

 

Élnek  még  bennem  a  szárnyaló  tervek,

de  lassan  avas  citrommá  fásul  a  lét

’s  hogy  krokodilkönnyel  sírnak  a  tetvek?

Kik  felzabálták  a  rózsák  bársony  levelét…

 

Elképzelem,  ahogy  az  élet  iskolájában

felsőbbrendűen  megkérdezem  magam;

“Mivel  is  foglalkozik  a  te    édesapád,

önmagaddá  lényegült  szerelmetes  fiam?”

 

Én  lelkemet,  mint  a  jelentkező  kezem

a  válaszadásra  jól  nevelten  felemelem:

“Csak  regisztrált  boldogságkereső  vagyok…”

’S  húzódnak  el  mellőlem  az  üres  padok.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.25. @ 19:30 :: Schifter Attila

Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.