Már nem próbálom megérteni a múltam,
‘máskor elkallódom a részletekbe’
reggelenként eszembe jut a tegnap,
és te.
Legnagyobb gőgöm vagy,
szégyentelen büszkeségem,
szenvedőd, szenvedtetőd,
hiányból nőtt fél-egészem.
Ereimben oldódsz,
akár a gyógyszer,
bűn és a jó,
mint visszanyelt
utolsó mondandó.
Legutóbbi módosítás: 2014.02.04. @ 14:53 :: Serfőző Attila
